1. rész

Sziasztok! :)
Itt vagyok az új résszel! Tudom hogy csak csütörtökre ígértem, de megesett rajtatok a szívem. :) Egy rész még biztos hogy lesz 6.-áig, de nem tudom melyik nap. Utána csütörtökönként jönnek majd a részek. Najó, tudom, befogtam. :D
Mindenkinek boldog új évet és jó szilveszterezést. :) <3


*Niall szemszöge*


Lassan elindultam a hang irányába. Találtam egy bokrot, ami mögé elbújhatok, és ahonnan  látom mi történik. Amint odanéztem lesokkolódtam. Minden erőmmel azon voltam hogy ne essek előre, nagy nehezen sikerült is. Mert ha esetleg sikerült volna eltaknyolnom, idejön az a féreg és péppé ver.Egy középkorú férfi készült éppen....megerőszakolni egy 16 év körüli lányt. Most két választásom van. Az egyik, hogy beszari leszek és elfutok, ezzel tovább szenvedni hagyni ezt az ártatlan lelket. A másik pedig az, hogy megszívom magam, előmerészekedek a bokor mögül, és megpróbálom elzavarni azt a mocskos állatot. Végül összeszedtem minden energiámat. Erősen izzadtam, kissé szédültem és remegtem, de ez most egyáltalán nem érdekelt. Kiléptem a bokor mögül. Magabiztos léptekkel haladtam a szemétláda felé. Aztán hirtelen abbahagyta lány kínzását és felém nézett.
-Húzz innen takony, épp dolgom van!-köpte a szavakat.
-Maga húzzon innen! Mégis mit képzel magáról?-ordítottam vissza. Ökölbe szorítottam a kezem, és nem hiányzott sok hogy megismerkedjen a bal öklömmel.
-Mit képzelek magamról? Azt csinálok amit akarok! És egy ilyen nyikhaj kölyök nem parancsolgathat nekem, mint te!-kiabálta az arcomba. A büdös lehelletétől látványosan megborzongtam. Visszafordult a lány felé, aztán olyan sebességgel fordult vissza és indult meg felém, hogy alíg tudtam reagálni. Egyenesen felém közelített..Ekkor a lány hirtelen felpattant és sírva rávetette magát az ürgére. Ütötte, harapta de lelökte magáról mint egy rongyot. Zokogva esett vissza a földre.
-Na ide figyeljen! Ha most nem tűnik el innen, hívom a rendőrséget! Egy szavamba kerül és a börtönben fog megrohadni!-ordítottam. Talán egy kicsit elgondolkozhatott, mert láttam az arcán átsuhanni valamit. Pár lépéssel közelebb jött..
-Most megúsztad kölyök! De még nem végeztünk!-mondta, és lökött rajtam egyet. Egy darabig néztem a távolodó alakját, majd óvatosan a lány mellé guggoltam és elkezdem csitítgatni. Ez több-kevesebb sikerrel sikerült is.
-Csss. Nyugodj meg. Mostmár minden rendben van.-húztam az ölembe és lágyan dörzsölgettem a hátát.
-Köszönöm!-mondta erőtlenül és a szemembe nézett. Hosszú barna haja most kócosan meredt mindenfelé, nagy kék szemei pedig könnyel áztatottak voltak.. Még így is olyan szép volt mint egy angyal. Én csak lágyan elmosolyodtam, puszit nyomtam a fejére és óvatosan magamhoz öleltem. Olyan törékeny volt, kicsi és ártatlan. Ő erőtlenül fonta testem köré apró kezeit.
Ezalatt a fél óra alatt olyan kötelék alakult ki köztünk ami még számomra is megmagyarázhatatlan. Furcsa, de úgy éreztem mintha mát ezer éve ismernénk egymást.
Még pár percig ültünk ebben a pozícíóban majd kissé elhuzódtam. -Figyelj! Mi lenne ha hazavinnélek? Így meg fogsz fázni. És gondolom jól esne egy bögre forró tea is. -vetettem fel az ötletetet.
Ő is felemelte a fejét és csak bólintott. Megértettem hogy most nincs túl beszédes hangulatában, az ő helyében most én sem beszélnék sokat. Felálltam, őt is felhúztam a földről. Gyorsan lekaptam a kardigánomat és a hátára terítettem.
-Ne! Hagyd csak.. Nem kell..-tiltakozott.
-De! Kérlek. Neked most nagyobb szükséged van rá mint nekem. És most amúgy sem fázom.-jelentettem ki. Végül magára terítette a pulcsit.
-Gyere, ugorj fel! Gondolom most nem szeretnél sétálni..-motyogtam.
-Hát jó, legyen.-adta be a derekát. Felugrott az ölembe, én pedig meglepődtem milyen könnyű. Nem lehetett több 40 kilónál. Szegény. Bele sem merek gondolni milyen szörnyűségeken mehetett át..
Végül így indultunk el.
Az sötét utcán, Vele az ölemben. Halkan dúdoltam neki, és éreztem hogy lassan elernyed a karjaimban.