4. rész

Sziasztok!
Itt az új rész! Sajnálom hogy ilyen későn hoztam, valamint elnézést kérek az esetleges helyesírási hibákért, de már nagyon fáradt vagyok és nem volt kedvem már átolvasni.
Jó olvasást! :)

Ui: Azért egy kicsit szomorú vagyok, mert az előző részhez egyetlen komi sem érkezett. :( De előfordul az ilyen.
Jövő csütörtökön "találkozunk'. :) ♡
Lau.xx

Reggel arra ébredtem hogy valaki a nyakamba szuszog és szorosan ölel magához. Niall volt az. Puha haja csiklandozta a fülemet, és ahogy lehellete találkozott a bőrömmel, jóleső borzongás futott végig a testemen. Annyira közel kerültem hozzá, hogy testünk között még egy porszem sem tudott volna áthatolni. Mámorító illata az orromba kúszott, és úgy éreztem az ájulás kerülget. Annyira jó érzés volt a karjaiban feküdni. Az ölelése nem volt túl erős de ragaszkodó és nyugalmat sugárzó. Próbáltam minden pillanatot gondosan elraktározni, mert nemsokára el kell mennem, hiszen nem lóghatok örökké a nyakán. És annak is kb. 0 az esélye hogy érez irántam valamit. Éreztem hogy ébredezik, és inkább jobbnak láttam, ha úgy teszek mintha aludnék.

*Niall szemszöge*

Amikor felébredtem, a lehető legcsodásabb látvány fogadott. Hayley a karjaimban fekve édesen szuszogott. Istenem.. Mit meg nem adnék azért, hogy minden reggel így keljek fel. Óvatosan elengedtem, és kiültem az ágy szélére. Beletúrtam a hajamba, és gondolkoztam. Hogy lehetséges az hogy ilyen rövid idő alatt beleszerettem? Teljesen magával ragadott a személyisége. A hosszú hullámos barna haja, a gyönyörű zöld íriszek.. Hirtelen felugrott előttem egy kép amin csókolózunk. Megráztam a fejem, és az arcomat a kezembe temettem. Talán ő is érez valamit irántam? De abban az egyben biztos voltam, hogy meg kell szereznem, és meg kell védenem az apjától és a bandájától. Ez a szörnyűség nem fordulhat elő még egyszer! Mit meg nem adnék azért hogy boldognak láthassam.
Elmélkedésemet egy csilingelő hang szakította félbe:
-Niall?
-Jó reggelt!-fordultam hátra, és visszadőltem mellé az ágyra.
-Neked is!-mosolyodott el.
-Mit szeretnél ma csinálni?-mosolyogtam vissza.
-Fogalmam sincs.-ekkor a hasunk szinte egyszerre kordult meg. Felnevettünk.
-Na gyere, együnk valamit!-fogtam meg a kezét, és elindultunk a konyha felé. Louis már a konyhában foglalatoskodott. A másnaposság legkisebb jele sem látszott rajta. A galád midig megússza. Valami undorító löttyöt kever magának, és úgy látszik tényleg hatásos.
-Szia Louis!-köszöntem a répafan barátunknak.
-Szia...sztok. Ki ez a szépséges répa?-kérdezte.
-Louis!-förmedtem rá.-Louis ő itt Hayley. Hayley ő itt Louis.-mutattam be egymásnak őket. Odalépett hozzá, és nyomott az arcára két puszit.
-Szia!-köszönt félénken.
-Na. Louis bácsi nem bánt! Ne félj!-ölelte magához. Igen. Tudni illik hogy Louis nagyon gyorsan barátkozik.
-Louis! Gyere csak egy kicsit!-ragadtam meg a kezét, és kirángattam a konyhából.
-Na haver mivan?-csattant fel.
-Louis. Tudom hogy te egy barátkozós típus vagy, de ő nem. Kérlek egy kicsit legyél tekintettel rá. Tegnap majdnem..-nyeltem egy nagyot, Louis pedig eltátotta a száját.
-Ugye nem? Jaj szegény lány.-szomorodott el.
-De. És nem ez volt az első alkalom..-mondtam halkan.
-Haver nagyon sajnálom.-veregette meg a vállamat. Visszamentünk a konyhába. Hayley amint beléptünk, elmosolyodott.
-Én nem is zavarok tovább.-kapta fel a szendvicseit Louis, és kicsoszogott a konyhából.
Odaléptem hozzá.
-Figyelj, sajná..
-Nem kell. Nem tett semmi rosszat.-mosolyodott el.-Mit eszünk?
-Hát nemtudom. Nézzük meg hogy mi van itthon.-néztem be a szekrényekbe. Benéztem a hűtőbe is, de kongtak az ürességtől.-Öhmm..Az a helyzet hogy nincs itthon semmi. El kellene menni vásárolni..
-Oké. Akkor megyünk vagy elküldjük valamelyik fiút?
-Ha van kedved elmehetünk.-mondtam.
-Oké. Akkor megyek készülődni.-csillant fel a szeme és felrohant.
Elővettem egy poharat, és engedtem bele vizet. Olyan jó hogy már egy vásárlásnak is örül. Legalább egy kis időre elfelejti a rossz dolgokat.. Belekortyoltam a hideg vízbe, és ekkor egy kiáltást hallottam.
-NIALL!
Amint úgy éreztem hogy a fulladásveszély már nem fenyeget , lélekszakadva futottam fel az emeletre, és szinte beszakítottam az ajtót.
-Mi a baj?-kérdeztem rémülten, és ekkor elém tárult a csodálatos látvány. Csak egy törülközőben állt előttem. Hosszú haja most kontyban pihent a feje búbján,arcán lehetett látni hogy kissé ideges és akkor a tekintem lejjebb siklott tökéletes testén. Formás lábai szinte mágnesként vonzották a tekintetemet, és azt hiszem még a számat is eltátottam.
-Öhm...Bocsi hülye ötlet volt hogy kiabáltam, hiszen még a fiúk alszanak. Istenem de béna vagyok. És csak egy törülköző van rajtam. Te jó ég hogy én mekkora egy hülye vagyok..-fogta a fejét, és elvörösödött. Értetlenül néztem, de nagyon édes volt.
-Mi a baj?-kérdeztem kissé zavarodottan, mert nem nagyon értettem a helyzetet.
-Nincs semmi ruhám.-húzta el a száját.
-Ó hát ezen könnyen segíthetünk.-mosolyogtam rá.-Várj meg itt!-ő csak engedelmesen bólintott egyet, én pedig elindultam Harry szobája felé.
-Harry, ébresztőő!! Kéne egy kis segítség!!-rontottam be a szobába és feltéptem a redőnyöket.
-Ááá Niall ne ordibálj hajnalok hajnalán szétmegy a fejem!!-húzta a fejére a párnáját.
-Először is. 11 óra van. Másodszor. Tudsz kölcsön adni pár ruhát Gemma cuccai közül?
-Minek neked Gemma cucca?-kérdezte és elég hülye fejet vágott.
-Nem nekem kell. Tegnap majdnem megerőszakoltak egy lányt és hazahoztam. Biztos jól ki  fogtok jönni.
-Már megijedtem hogy női ruhákban akarsz járkálni.-röhögött fel.
-Szörnyen vicces vagy Harry!-röhögtem el magam én is.
Lassan feltápászkodott.. khm..meztelenül..Igen. Említettem már hogy Harrynek szokása meztelenül aludni? És néha egész nap ruha nélkül járkál a lakásban..Khm. Odacsoszogott a szekrényhez, kivett belőle egy bővebb fazonú levendula lila felsőt, egy fehér cicanadrágot, és egy ugyanilyen színű pántos sarut. Mondanom sem kell jó izlése van a ruhák terén. Nemhiába a neve Styles. Miután a kezembe nyomta a ruhadarabokat, visszahuppant az ágyra, én pedig elhagytam a kuckóját.
Amikor beléptem Hayley-hez, az ágyon ült, érkezésemre felkapta a fejét és döbbenten nézett rám.
-Honnan szerezted?
-Harrytől. A nővéréé, remélem jó lesz.
-Úristen Niall! Köszönöm szépen!-nyomtott egy puszit az arcomra és szorosan megölelt. Csak megmosolyogtam a tettét és visszaöleltem.
-Na, hagylak öltözni.-nyomtam egy puszit én is az arcára, és kibontakoztam az öleléséből. Mielőtt kiléptem volna a szobából, még egyszer visszanéztem. Mától az életcélom, hogy meghódítom. Meg kell hódítanom, de semmit sem siethetek el, mert egy rossz lépés és akkor nekem befellegzett.
Átslattyogtam a szobámhoz, és gyorsan felkaptam egy amerikai zászlós ujjatlant, egy bő fazonú barna farmert és kész is voltam. Amíg Hayley elkészül, gondoltam bekapcsolom a tv-t. Épp egy híradó műsor ment:
A One Direction ír szívtiprója teljesen magába fordult. Minden este kocsmákba jár, Kora reggelig bulizik, és pár bennfettes elárulta, hogy még drogokat is fogyaszt. Vajon mi történhetett?
És itt ki is kapcsoltam.
Az emberek ennyire unatkoznak? Hamis dolgokat állítanak rólam, és ráadásul azt hiszik drogozok? Ezek tényleg becsavarodtak. És ráadásul miért pont én? Ott van a világon több millió sztár, erre pont engem "dobott a gép". Ez is az én szerencsém.
Már lent álltam a nappaliban, amikor Hayley lépkedett lefelé a lépcsőn. A ruha tökéletesen állt neki. Azt hiszem jövök egyel Harrynek.
-Gyönyörű vagy!-léptem oda hozzá.
-Köszönöm.-pirult el. Annyira édes.
-Gyere, menjünk!-ragadtam meg a kezét és gyengéden az ajtó felé húztam.
Induljon a vásárlás!