5. rész

Sziasztok!
Itt a csütörtök, én pedig hoztam az új részt. Nincs különösebb hozzáfűzni valóm, csak annyi, hogy szerintem kicsit összecsapott lett. Kérlek majd írjatok pár sor komit, mert nekem nagyon sokat jelent.
Jó olvasást! :) ♡
Lau.xx
*Hayley szemszöge*
Niallel egy közeli boltot céloztunk meg. Nem járkáltak arra újságírók, mert egy nyugodt környéken volt az üzlet. Pár perc séta után meg is érkeztünk. Az út közben nagyon sokat nevettünk, és azt hiszem páran totál idiótának nézhettek minket, de ezzel nem foglalkoztunk.Beszélgettünk is, ezáltal mégjobban megismertük egymást. Megtudtam hol nőtt fel, mesélt a gyerekkoráról és a barátaitól. Mit meg nem adtam volna egy átlagos gyerekkorért. Csak egy egyszerű családot szerettem volna, egy igaz barátot, és ha nagyravágyó akarok lenni, akkor egy kismacskát. Csak ennyit szerettem volna. Nem kértem volna gigantikus szobát, márkás ruhákat, csili-vili cuccokat, nem szerettem volna az iskolában a menő lány lenni, és semmi egyebet. Csak ennyit. Ez ekkora kérés?
Niallnek hirtelen felcsillant a szeme, és egy selytelmes vigyor terült el az arcán, amiből csak arra tudtam következtetni, hogy valami ötlete támadt.
-Ugorj bele a kosárba!-mutatott az említett tárgyra. Gondolhattam volna.
-Hát jó. Végülis egyszer élünk.-vontam meg a vállam. Egy kis szórakozás senkinek sem árt. 
-Niall kapitány és Hayley közlegény megérkezeeet!-rontott be. Én csak furán felnéztem rá.
-Közlegény? Ez most komoly? És miért te vagy a kapitány?-röhögtem fel.
-Akkor Niall és Hayley kapitány a fedélzeteeeeen!-ordította el magát megint. Az idős vásárolgató házaspároknak gondolom csak  ez hiányzott a napjából. Csak rosszallóan megrázták a fejüket, és tovább vásárolgattak.
Először az édességes sort vettük célba.
-Mit kérsz?-kérdezte.-Vagy várj! Jobb ötletem van!-kitartotta a kezét és elkezdte belesöpörni a polc tartalmát a kosárba. Mondanom sem kell, hogy néhány mogyorós doboz fejbe talált, amiért még azt hiszem számolni fogunk. Hallottam hogy pár chipses és kekszes tasak halk puffanás kíséretében a földön landolt, de ez is elkerülte a figyelmét. Nagy lendülettel kifordultunk a sorból, úgy hogy majdnem megismerkedtem a padlóval. De ekkor beleütköztünk valamibe, akarom mondani valakibe. Egy kigyúrt, magas és kopasz biztonsági őrrel találtuk magunkkal szembe. Furán méregetett,és karba tette a kezét. Atya világ, olyan vastak keze van, mint az én combom. Azt hiszem mégsem volt ez annyira jó ötlet..
-Összeszeditek a szétszórt zacskókat és kifelé!!-rivallt ránk. Kimásztam a kosárból és lehajtott fejjel visszakullogtunk, és elkezdtünk "takarítani". Majd' megfulladtunk a visszafolytott röhögéstől, de ha kitör belőlünk, akkor felmel minket a ruhánknál fogva, és saját kezüleg vág ki minket. Az pedig annyira nem lenne jó. Izomagy bácsi még mindig minket figyelt, kezdett kissé  frusztráló lenni, de miután végeztünk, megkíséreltük úgy ránézni hogy a kitörő röhögőgörcs.legkisebb jele se látsszon rajtunk.
-Na, mi lesz már, kifelé!-mondta nem túl kedvesen.
-De kedves szekuritis bácsi, fél Londont átgyalogoltuk, hogy eljöjjünk vásárolni, a barátaink otthon várnak minket, és ha üres kézzel megyünk haza, megharagszanak ránk.-rebegtettem meg a szempilláimat. Remélem hihetőre sikerült az alakításom, és bevette. Láttam hogy a tekintete egy icipicit enyhül. Igeen, ez bejött.
-Na jó. Menjetek. De ha nem baj veletek tartok.-villantotta meg a fogsorát. Szuper. A szekuritis bácsi a nyakunkba fog lihegni.
Vettünk még 4 kiló répát, 6 üveg nutellát, kenyeret, szalámit és egyéb normális kajákat, és 15 zacskó chipset. Fiúk, így szerintem ennyi kaja kemény 2 nap alatt elfogy. Fizettünk, a biztonsági őr még mindig a sarkunkban volt, és akkor ránk nézett.
-Nagyon örültem a találkozásnak, de ha lehet többet ne gyertek ide!-köszönt el 'kedvesen'. A lényeg hogy szeret minket.
Végül 4-4 szatyorral a kezünkben kiléptünk a boltból. Niallel egymásra néztünk, és kitört belőlünk a röhögés, de egymást támogatva sikerült elundulnunk.  Kérdeztem a fiúkról, mert nem akartam előttük úgy állni, mint egy darab fa, aki azt sem tudja hol van. Louisról megtudtam, hogy halálosan szereti a répát. Fura szokás, viszont egészséges is. A göndör, azt hiszem Harry, állítólag elég csajozós, ezért azt mondta Niall, jobb ha vigyázok vele. Itt csak elnevettem magam, hiszen kinek kellene egy olyan lány, mint én.. Az arab srác Liam, ő nagyon szeret aludni, és van egy csodálatos menyasszonya. Zayn közkedvelt nevén "Daddy Directioner", ő tartja össze a csapatot. Vagy várjunk csak, itt valami nagyon nem stimmel. Összekevetem Liamet és Zaynt. Istenem még négy nevet sen tudok megjegyezni. Remélem azért élesben nem keverem össze őket.
Annyira élveztem Niall társaságát, hogy szinte elveszett az időérzékem. Egy olyan énemet sikerült felszínre hoznia, ami nem is tudtam, hogy létezik. Egy mosolygós és vidám lányt varázsolt belőlem. Nem tudom hogy csinálta, de pusztán a személyisége olyan érzéseket vált ki belőlem, hogy mosolyogni támad kedvem. És még a többiről nem is beszéltem..
Arra eszméltem fel hogy már az előszobában állunk. Levettem a cipőt, persze óvatosan, nehogy kárt tegyek benne, hiszen nem az enyém. Lepakoltuk a táskákat, és kifulladva huppantunk az étkezőben lévő székekre. Eddig nem is tűnt fel, hogy a szatyrok annyira elszorították az ujjaimat, hogy lila színben pompáztak. Felkaptam a fejemet, mert 4 nevetgélő fiú lépett be az ajtón. Bemutatkoztak, megöleltek, és ők is csatlakoztak hozzánk. Beállt a kínos csend, és látszólag nem tudtak mit kezdeni magukkal, mert a szájukat rágcsálták, és a kezüket tördelték. Niall szúrós szemekkel nézett a vele szemben ülő Louisra, csupán szemkontaktussal megbeszéltek valamit, mire Louis lejjebb csúszott a széken. Aztán Niall felém hajolt, egy pillanatra még levegő is a torkomon akadt, de csak súgni akart valamit.
-Louisnak említettem mi történt tegnap este, és elkotyogta a többieknek.-nézett rám és várta a reakciómat. Igazából nem voltam dühös, mivel előbb vagy utóbb úgyis kiderült volna.
-Vigyeljetek fiúk, nem kell így viselkednetek, mert tegnap este egy nem kellemes dolog történt velem, és Louis nem haragszom.-mosolyodtam el. Kicsit felderültek, ezért nekem is jobb kedvem lett.
-Mi lenne ha rendelnénk pizzát, és tévéznénk?-vetette fel az ötletet Harry.
-Jó ötlet. Ki milyen pizzát kér?-nyúlt a telefonjáért Niall. Mindenki leadta a rendelést, én például sonkás kukoricásat kértem.
Letelepedtünk a kanapéra és környékére, én és Niall már más ruhában. Úgy döntöttünk hogy Spongyabobot fogunk nézni. Kiskoromban mennyire szerettem azt a mesét.. Megérkeztek a pizzák, és Zayn a dobozokat egyensúlyozva lépett be a nappaliba. Csak 7 dobozzal rendeltünk, de a nagy mennyiségű rendelés miatt 3 dobozzal még ajándékba kaptunk. Miközben a sárga szivacs idiótán röhögött, nekem, Louisnak, Harrynek, Zaynnek, és Liamnek sikerült legyűrnünk egy-egy pizzát, ír barátunk már a másodikon nyammogott. De még volt három. Niall jóízűen nekiállt a harmadiknak, a göndörke és  Leeyum fájdalmas képpel nyúlt a másodikért. Hogy fér beléjük ennyi kaja??
Zayn unott fejjel kapcsolgatni kezdte a tvt, aztán megállt egy zenecsatornánál, mert épp az egyik klipjük ment. A teli hasuk ellenére, felpattantak és üvölteni kezdték a szöveget, a végén már én is  csatlakoztam a refrénnél:
And we danced all night,
to the best song ever..
Üvöltöttem magamból kikelve.
Mikor vége lett a számnak, kifulladva a kanapéra estünk. A fiúk már egy ideje engem néztek, és kezdett idegesíteni..
-Miért néz mindenki? Tudom hogy ronda vagyok de ennyire?
-Mióta tudsz énekelni?-kérdezték egyszerre. Anyám, ez kísérteties volt...
-Én? Énekelni? Na ne röhögtessetek..
-De komolyan, állati hangod van!-mondta Zayn.
-Köszönöm, bár nem hiszem hogy így van.-szegtem le a fejemet.
-De így van.-felelte Niall is. Ha ő mondja biztos úgy van.-Nincs kedvetek elmenni sétálni?
-Szerintem én átugrom El-hez.-mondta Louis. Időközben megtudtam hogy neki is van barátnője. Mutatott róla képet, egyszerűen gyönyörű az a lány. Jól választott, és nagyon édesek együtt.
-Akkor énis átmegyek Perrie-hez.-jelentette ki Zayn is. Róla is láttam képeket. Hogy lehet valakinek ilyen szép szeme??
-Ha már mindenki a barátnőjéhez megy meglátogatom Sophia-t.-mosilyodott el Liam.
-Akkor úgy néz ki, hogy elmhívom Roxy-t egy randira.-villantott meg egy ezer wattos vigyort Hazza. Még csak nemrég kezdtek randizgatni, de szerintem össze fognak jönni. Roxy is csodálatos lány, ha Harry elszalasztja ezt a lehetőséget, saját kezüleg fogom felpofozni. Najó ez lehet hogy egy kicsit durva volt, de megérdemelné.
Niall csalódottan hajtotta le a fejét, és utolsó reményként rám nézett. Hogy lehetne ellenállni annak a cuki pofinak és a kiskutya szemeknek?
-Én szívesen elmegyek veled sétálni.-mosolyogtam rá. Egyből felderült az arca, és löködött felfelé a lépcsőn, hogy kérjek Harrytől egy nadrágot, pulcsit pedig majd ad ő. Teljesen bezsongott, mint egy kisgyerek, de hihetetlenül cuki volt.
Besétáltam a "szobámba" a szerzeményeimmel, és felöltöztem. Egy Garage pulcsiban, ami természetesen lógott rajtam, és egy fekete cicanaciban vágtattam le a lépcsőn. Niallen egy Adidas pulcsi volt piros farmerrel, és az elmaradhatatlan Supra cipőkkel.
Izgatottan sétáltunk London sötét utcáin. Ezt nem úgy kell érteni, hogy korom sötét volt, és az orrunkig sem láttunk, hanem a lámpák gyér fénye világította meg a járdát. Hirtelen kialudt minden, és most volt korom sötét. Egy kicsit berezeltem, ezért közelebb mentem Niallhez. Szerintem ő is megijedt egy kicsit, mert átölelte a derekamat, és úgy haladtunk tovább. Próbáltam szabályozni a pulzusomat és a légzésemet, de még az is rátett egy lapáttal, hogy az ájulás kerülgetett. Nem tehetek róla hogy ilyen hatással van rám.. Lépteket hallottam, hátranéztem de nem láttam semmit.
-Niall, te is hallottad?-kérdeztem suttogva.
-Ez csak egy macska volt.-mondta bizonytalnul. Rákulcsoltam az ujjaimat Niall kezére. Meglepődtem a cselekedetemen, de most jelenleg nem nagyon izgatott. Közelebről hallottam a lépteket , aztán hirtelen az arcára szorítottak egy rongyott, majd az enyémre is, és egymás kezét szorítva estünk össze.