2014. február 20., csütörtök

10. rész

Sziasztok!
Nem hittem hogy mára befejezem a részt, mert elég sűrű hetem volt. Holnap is lesz 3 tz-m. >.<
Ebben a részben nem történik sokminden, rövid is lett, és szerintem vontatott is. :/
Előre is jó hétvégét mindenkinek! ♡

Ui: Nagy gratuláció a fiúknak a 2 díjért! Büszke vagyok rájuk! :')

Lau.xx

*Niall szemszöge*

Amikor beértünk a kórházba, engem és Hayleyt külön vizsgálóba küldtek. Ezt egyáltalán nem akartam, nekem nincs akkora bajom, mint neki, és az ő testi épsége sokkal fontosabb mint az enyém. Tudni akartam mi van most vele. Mellette akartam lenni. Azt akartam, hogy most idesétáljon mellém, és mondja hogy ez egy rossz álom. De ez nem történt meg.
A vizsgáló büdös volt, vagy valamilyen klórszag terjengett, de nagyon irritáló volt. Három orvos sürgött körülöttem, tudálékosan vizsgálgatták minden testrészemet, ami idegesített. Bevallom volt egy enyhe fejfájásom, a térdem szörnyen sajgott, és a mutatóujjam is fájt egy kicsit. Meguntam mindent, és mint egy öt éves, a fájdalom ellenére elkezdtem kalimpálni a lábaimmal. 
-Mr. Horan. Kérem nyugodjon meg! Fáj valamilye?
-Őszintén?-csak egy bólintás volt a válasz, így folytattam.-a bal térdem és ez az ujjam.-mutattam fel az említett testrészemet.
Az egyik a kezemet tapogatta, a másik a térdemet nyomkodta, a harmadik pedig feltehetőleg a kórlapomat olvasgatta.
-A térde nagyom csúnya! De ahogy látom, voltak már problémái vele. A legjobb lenne, ha megoperálnánk!-jelentette ki. Én nem tudtam igazán mit mondani, csak néztem mint egy fogyatékos, és akkorákat nyeltem, hogy az nem igaz. Nem nagyon bírom az ilyen dolgokat, még ennek a gondolatától is megszédültem.
-Öööö...-vakargattam a fejemet.-Nem térhetnénk erre vissza később?
-De, persze! Az ujját tudja mozgatni?
Elkezdem mozgatni, mondjuk nem tudtam teljesen behajlítani, és ha jól láttam, kicsit be is lilult. Azt hiszem ráeshettem.
-Úgy látom, nem tört el, de azért bekötjük. A térdét is lejegeljük, és mehet is!-csapta össze a kezét.
Az ujjamra kaptam egy sint, a lábamat pedig több rétegbe csavarták. Pontosabban: jég, valami háló, fásli, és még háló. Az pedig a legjobb, hogy még kaptam két mankót is. Csodálatos!
Amikor kiléptem a vizsgálóból ezzel a halom kötéssel, és a két bottal, a fiúk tisztára megrémültek.
-Jézusom Niall! Múmiát akarnak csinálni belőled? És mi ez a mankó??-sipítozott Louis. A folyosón szinte visszhangzott az a magas, elváltoztatott hangja, amitől rendszerint frászt kapok.
-Nyugi van. Semmi komoly. Iletve öhm..
-Mi ez az illetve?
-Az a helyzet, hogy lehet hogy meg kéne műteni a térdemet.
-Szent ég!-fogták a fejüket.-És mondott még valamit?
-Erről nem. De amúgy komoly bajom nincs, azt mondta haza is mehetek. De én nem fogok! Itt maradok Hayley mellett! Apropó..van valami hír?
-Azt mondták, elvégeznek rajt egy CT vizsgálatot, és azután tudnak többet mondani.
-Nemigaz.. Istenem.-huppantam le az egyik székre, és beletúrtam a hajamba. Ha valami komolyabb baja lesz, azt soha nem bocsájtanám meg magamnak. Befogadtam, megígértem, hogy segítek neki. Még meg sem kaptam, de el is veszíthetem. Egy idióta vagy Niall Horan!
Paul lépdelt elénk öt papírpoharat szorongatva, amit mindenki nagy lelkesedéssel fogadott. Szükségem volt egy kis koffeinre, mert már úgy érzem megőrülök. Helyet foglalt mellettem, és a hogylétem felől érdeklődött. Most nagyon közvetlen volt, és nem olyan tuskó, mint máskor. Hogy őszinte legyek, nem utáltam, pedig lett volna okom rá. A sok csőbe húzás, a megalázások, a kitaszítások ellenére nem tudtam utálni. Elfogadtam, hogy ez vele jár, el kell viselni, én meg tűröm, amig tudom. Mégiscsak ő felel értünk. És ha esetleg egy mélypontra kerültem, ott voltak a fiúk, segítettek, és együtt mindent megoldottunk. Ők mindig kiálltak mellettem, számíthattam rájuk. Akár az éjszaka közepén is bekopoghattam volna bármelyikükhöz, mert tudtam hogy meghallgatnak. Ők a második családom, és ha kényszerítenének rá, akkor sem tudnám itthagyni őket.
-Hozzak nektek valamit, fiúk?-rázott ki a gondolatmenetemből egy hang.
-Nekünk nem kell semmi.-válaszolta Liam.
-Hát..nekem kellene tiszta ruha, Hayleynek is kellene, azt hiszem más nem-ekkor akkorát kordult a hasam, hogy szerintem még London másik felében is meghallották.
-És kaja.-mondták egyszerre. Tényleg, de régen ettem már!
Paul elindult a cuccokért, Zayn még mindig bamba volt egy kicsit, Harry pedig épp indulni készült mert randija van. Persze Louis ezt is elviccelte, és elordította magát, hogy: "Hazzám, el ne felejtsd használni azt a cuki kicsi ezüst  csomagot!" Erre a választ Harry könnyen megadta, felmutatta a középső ujját. Mindenki dőlt a röhögéstől, nekem már folyt a könnyem, a folyosó zengett tőlünk. De csak addig, amíg meg nem jelent a közelünkben egy igen morcos biztonsági őr. Itt mindenki mint a kisangyal, kihúzta magát, és összeszorított szájjal ült. Na már csak a glória hiányzik a fejünk fölül.
Egy hosszú, fehér köpenyes alak közeledett felénk, feltehetőleg az orvos. Fa arccal megállt előttünk, bemutatkozott, és beszélni kezdett.
-Önök Hayley Deron kisasszony hozzátartozói?
-Igen, a barátai vagyunk.-feleltem. Lassan mindenki állóhelyzetbe szenvedte magát, de csak a tisztelet kedvéért.
-Hayley kisasszonyon az imént elvégeztünk egy CT vizsgálatot, ami kimutatta, hogy egy kisebb vérrög van a koponyájában. Valószínüleg egy régebbi és erőteljesebb ütés okozta. Ezenkívül régebbi zúzódásokat is találtunk a fején, a végtagjain pedig egész frisseket. Belső sérülése nincs. A vérrögöt egy rutin műtét során eltávolítjuk amint felébred, ugyanis most kómában van. Valószínüleg ezt is egy ütés okozta. Az állapota stabil. Egyenlőre csak ennyit tehetünk, a többi csakis a szervezetén múlik.-mondta végig rezzenéstelen arccal.
Ahogy kiejtett minden egyes szót, úgy szorult össze a mellkasom. Mintha egy satuba szorították volna, és tőrrel szurkálták volna. Levegőt is nehezen kaptam, ezért muszáj volt leülnöm. Nekem ez sok. Miért ilyen kegyetlen a sors? Miért azokat bünteti meg, akik egy cseppet sem érdemelnék meg? Miért pont ő? Hiszen még a légynek sem tudna ártani! Olyan törékeny és gyenge, hogy lehet hogy nem fog felébredni! Miért büntet ennyire a sors? Mi rosszat tettem? A gondolataim lökdösték egymást a fejemben.  Szinte éreztem, hogy az agysejtjeim elpusztulnak. A fejem elkezdett zúgni, és hirtelen nagyon rosszul lettem.
-Uram! Jól van? Ne hozzak egy pohár vizet?-kérdezte az orvos azt hiszem tőlem.
-Azt megköszönném...-nyögtem ki nagynehezen. Ezt a két szót annyira nehezen tudtam kiejteni, hogy azt hittem fogóval kell kihúzni belőlem.
Miután lehúztam a vizet, valamelyest jobban lettem, de még mindig nem voltam az igazi. Amikor úgy éreztem, visszatértem kicsit az életbe, megkértem az orvost, hogy had menjek be Hayley-hez. Látnom kell őt, akkor is, ha most ő egy teljesen más, nyugodt világban van.

1 megjegyzés:

  1. Fantasztikus!! Ma kezdtem el olvasni a blogodat es kszinten megmondva nagyon tetszik majd az utolso reszhez is irok valami veliset de addig csak ennyivel szolgalhatok...perfect <3

    VálaszTörlés