2014. február 27., csütörtök

11. rész

*Niall szemszöge*

Amikor bebicegtem a kórterembe, és megláttam Őt az ágyon fekve, azt hittem a szívem kiszakad a helyéről. Nyugodtan szuszogott, és ha valakit megkérdeznénk, azt mondaná alszik. De sajnos ez nem így volt. Barna haja szétterülve pihent, és keretezte gyönyörű arcát. Most kifejezéstelen volt, és szépen ívelt ajkait nem húzta mosolyra. Annyira lehangoló volt. Hallani akartam csilingelő nevetését, azt akartam, hogy megöleljen. De csak feküdt, és csak egy gép jelezte, hogy életben van. Minden szívdobbanásnál egy pittyegés, és számomra kusza vonalak.
Letelepedtem az ágy melletti kis székre és gondolkodtam. Alig egy hete ismertem meg. Nem sokat beszélgettünk, egyrész elég kényes téma, másrészt pedig mindketten zárkózottak vagyunk. Inkább a gesztusaiból, a mosolyából próbáltam megismerni. Az ölelésében éreztem a bizalmat, a mosolyában a boldogságot, és ahogy esetlenül közlekedett a házban, a félénkséget. De összességében nagyon aranyos volt. És ez az érzés, ami percről percre erősödik.. Pontosan nem tudom eldönteni, mi is ez. Talán szerelem, vonzódás, vagy csak szoros barátság? Magam sem tudom. Először felépítem a stabil barátságot, és amikor már biztosabb leszek az érzéseimben, megpróbálok közeledni felé. Semmit sem szeretnék elsietni, de legfőképpen nem szeretném megbántani, eltaszítani magamtól. Azt nem élném túl. De itt lebeg előttem a nagy kérdés: Talán ő is így érez?  Ez még egy ideig megválaszolatlan marad számomra, és amennyire várom a választ, épp annyira tartok tőle...
Elmélkedésemet a vállamon egy kéz szakította meg, ami történetesen a menedzserünké volt. Egy nagy sporttáskát tartott a kezében, és bűnbánó arccal meredt Hayleyre. Még nem ismerik egymást, de szerintem jól ki fognak jönni. Azt hiszem, ez kellett ahhoz (mondjuk ez elég morbid, mert mégis valami szörnyűségről beszélünk), hogy jobban összekovácsolódjunk, és minden helyrejöjjön. Letette a táskát, én egy hálás bólintással jeleztem, hogy köszönöm, bíztatásul pedig egy vállveregetést kaptam, és kisétált a kórteremból. Örültem, hogy nem kérdezősködött, mert most nem voltam abban az állapotban, hogy erről beszéljek. De gondolom a fiúk már leadták a drótot.
Belekukkantottam a táskába, és megnéztem mit hozott Paul. Ruha nekem, női ruhák, tusfürdő, törölköző, és az iPod-om.
Körbenéztem, és láttam, hogy a kórteremhez tartozik egy kisebb fürdőszoba is, ezért úgy döntöttem, lezuhanyzom. Több napja nem fürödtem, rám fért már egy kis felfrissülés. Koszos voltam, a ruhám itt-ott szakadt, az illatom sem volt valami rózsa illatú, és a hajam sem volt a legtisztább. Magamhoz vettem egy kék farmert, egy fehér pólót, egy halványzöld törölközőt, és a tusfürdőt. A mankókat eldobtam valamerre, majd holnap visszaviszem, mert még véletlenül sem akarok találkozni velük. Felálltam, és elindultam, de előtte szóltam Hayleynek.
-Elmegyek zuhanyozni, 10 perc és jövök!-montam, és nyomtam egy puszit a homlokára. Fogalmam sincs hogy miért csináltam, de a filmekben azt állítják, hogyha az ember kómában van, akkor mindent hall.
Annyira nem ebben a világban jártam, hogy azt vettem észre, a ruháimat dobálom le. Mindenről megfeledkeztem, a fejem üres volt, és csak arra tudtam fókuszálni, hogy pár pillanat múlva már a meleg víz alatt fogok állni. A térdemről a több réteg kötést lehámoztam, az olvadt jégtől már a nadrágom is kezdett átnedvesedni. Ha valaki rámnézett volna, azt gondolta volna, hogy egy hajléktalan vagyok, aki levizelte a gatyáját. Ragyogó!
Az apró "fürdőszoba" annyira apró volt, hogyha ketten lennénk itt bent, megmozdulni sem lehetne. Egy kis zuhanykabin, egy nagynak nem mondható mosdó, és egy éjjeli szekrényhez hasonló kis tákolmány volt a helységben, amire éppen hogy csak, de rá tudtam tenni a ruháimat. Beálltam a forró víz alá, és élveztem, hogy végigszántják a testemet a vízcseppek, ezzel megszabadítva engem a kosztól. Valami mennyei érzés volt, és úgy éreztem, mintha kicseréltek volna. Nem akartam sokáig pancsolni, hátha Hayley magához tért. Gyorsan áttöröltem minden testrészemet, felkapkodtam a ruháimat és kiléptem. Azonban csalódnom kellett, ugyan abban a pozícióban feküdt, mint eddig, de most egy nővér vizsgálta.
-Jó napot!-motyogtam el kelletlenül ezt a két szót. Hogy is mondjam, az öltözéke...nagyon...kihívó..
-Jó napot Mr. Horan!-nyávogta. Fúj.. a hangjától futkos a hideg a hátamon. Helyet foglaltam a "helyemen", és néztem, ahogy vizsgálja Hayleyt. Feltűnően hajolgatott előttem a mélyen kivágott felsőjében, így páholyból nézhettem a dekoltázsát.. Ha azt hitte, nyálcsorgatva és kidülledt szemekkel fogom bámulni, nagyot tévedett. Ez nem az én stílusom. Sőt.. A hányinger kerülget az ilyenektől..
-Nos.. Hayley kisasszony állapota javult, és nincs mély kómában, vagyis feltehetőleg 2 héten belül fel fog ébredni! De ez csak is a szervezetén múlik!-mondta olyan magas hangfrekvenciával, hogy szerintem denevérekkel is tudott volna kommunikálni.
-Rendben.-krákogtam, és próbáltam a tekintetemmel sugallni, hogy zavarja az aurámat.
-Viszlát!-és a közel 25 centis magassarkújával kitipegett. Komolyan megkérdőjelezem, hogy tényleg kórházi dolgozó-e, vagy a sarkon álló tudjátok mi.
Ránéztem az előttem fekvő angyalra, és az egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett. Őrültem, hogy nemsokára fel fog ébredni, de ha egy kicsit jobban odafigyeltem volna, és összeszedtem volna azt a kis gógyimat, talán most nem lennénk itt. Ha magához tér, tudom hogy nem engem fog hibáztatni, hanem saját magát, de akkor is nekem kellett volna, hogy több eszem legyen. Megszorítottam a kezét, és elmosolyodtam. Nem tudom hol járhat most, talán egy nyugodt helyen, ahol béke és nyugalom van. Nem tudtam hogy hall-e valamit, vagy érzékeli-e, mi történik körülötte. A hülye dokumentumfilmek azt bizonygatják, hogy az ember teljesen magánál van, csak nem tud kommunikálni a külvilággal. Nem tudom, hogy ennek van egyáltalán valami valóság alapja, de elkezdtem hozzá beszélni, hátha ad egy jelet.

18 megjegyzés:

  1. Szupi! *.* Nagyon tetszett, az elején majdnem elsírtam magam aztán ez maradt a végéig :')

    VálaszTörlés
  2. Whoa! Nagyon tetszik! +egy feliratkozó:)

    VálaszTörlés
  3. :D Tetszetős! Nagyon szépen fogalmazol!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó :) csak így tovább :)

    VálaszTörlés
  5. Szia! Nagyon tetszik a blogod, igazán szép a design, jó a történet, csak így tovább :)

    VálaszTörlés
  6. Szia! Nagyon tetszik ahogy fogalmazol és nagyon tetszik a történet is :)
    Feliratkoztam és olvasni fogom a történeted! Várom a kövit!! ^^
    xoxo
    Orsii Szigeti

    VálaszTörlés
  7. Szia! :) Nagyon jó a történet és a design. Ahogy fogalmazol, az elképesztő. Annyira megható lett, nagyon könnyen át tudtam élni. :) Csak így tovább. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! :') ♡ Remémélem a jövőben is olvasni fogod. :)
      Lau.xx

      Törlés
  8. Nagyon szeretem a blogodat és imádom, hogy ilyen jól letudod írni a gondolatidat szóismétlés és helyesírási hiba nélkül:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen! Nagyon szépen köszönöm! Meg akartok siratni?? :'D ♡
      Lau.xx

      Törlés