17. rész #2

*2 nap múlva*

Felhajtás nélkül, sikeresen még aznap elhagytuk a kórházat. Ahogy kiléptem a friss levegőre, egyből megnyugvás áradt végig a testemen. A légutamat eltelítő büdös klórszagot felváltotta az őszi londoni levegő. A fák már narancs színbe öltöztek, és a lágy szellő keringőre hívta a faleveleket. Levélkupacokban játszó gyerekek, boldog párok. Nemhiába az ősz a kedvenc évszakom. A fiúk este bulit akartak csapni, ami a "Hayley végre hazatért, most már minden happyyyy" nevet kapta. Igenám, de mivel egy asztalnak is több lelkesedése volt, mint nekem, így kudarcba fulladt az egész. Viszont felvetettem azt az ötletet, hogy a nappaliban, egy forró kakaó mellet töltsünk el együtt egy beszélgetős, lazulós estét. Nem is kell mondanom, mindenki egyből beleegyezett. Nagyon jól elbeszélgettünk, több téma is felmerült. Kérdeztek a gyerekkoromról, hogy hogy kezdődött ez az egész. Ezt Zayn kérdezte, itt egy kicsit megijedtem, de összeszedtem minden lelki erőmet, és elmeséltem mindent. Elmondtam nekik, mert bízhattam bennük. Láttam a tekintetükön, hogy tényleg érdekli őket. Nem sok időt töltöttünk együtt, így, hogy mindenki itt van, de úgy érzem, valami különleges van kialakulóban. Mérhetetlen bizalom, kedvesség, őszinteség. Azt hiszem egy kis idő múlva nagyon mély barátság fog kialakulni közöttünk. Egy kis hangocska azt kiabálja a fejemben, hogy gyorsan vessem el ezt az agyalágyult ötletet, amit nemsikára megvalósítani készülök. Továbbá azt szajkózza, hogy jó lesz itt velük, de ezt csakis az ő érdekükben teszem. Nem élném túl, ha valami bajuk esne, és tudnám, ez mind miattam van.
Ők is elmondták, hogy kerültek egy bandába, és kérésemre megmutatták az első x-faktoros videójukat. Harrynek már akkor is cuki pofija volt, Zayn még nagyon kisfiús volt, Liam már nagyon érett volt, Niall, hát őt nem szeretném ragozni, és következett Louisé. Itt az illető elfutott, mondván "hirtelen begörcsölt a hasam, és azt hiszem hasmenésem lesz". Csak furán néztem rá, a fiúk pedig majd' megpukkadtak a visszatartott röhögéstől. Ezt pedig végleg nem értettem. Elindult a videó, és egy nagyon hosszú hajú Louis nézett vissza rám. Itt egy kicsit elmosolyodtam, mert tényleg nem állt neki valami jól. Belekezdett az éneklésbe, és olyan cuki hangja volt! Kis vékonyka, szegény biztos nagyon izgult. Ősszességében nagyon aranyos volt az egész. A fiúknak már vörös volt a fejük, Niall már nem nagyon bírta, prüszkölt, és  a feje, halványlila színt vett fel. Kérdőn ránéztem, mire végleg elszakadt nála a cérna. Olyan mértékű röhögést tört fel belőle, hogy szerintem egész London hallotta. Kész ennyi volt, mindenki röhögött, rám is átragadt, már attól nevetnem kellett, ahogy ők nevettek. Szegény Niall már alíg kapott levegőt, meg akart kapaszkodni valamiben, de útközben megbotlott a szőnyegben, és egy hatalmas hasra esésnek lehettünk tanúi. Itt Zayn már összeesett, Harry elvánszorgott valahogy a kanapéig, Liam próbálta visszafogni magát, Louis pedig mit sem sejtve az emeleti wc-n ücsörgött. Ó, nem tudja miről maradt le.
Amint teljesen lecsillapodtak a kedélyek, még beszélgettünk egy kicsit. Egyre nehezültek a szemhéjaim, már laposakat pislogtam, és már csak annyira emlékszem, hogy Harry vállán alszok el.

Álmosan nyitogatom a szemeimet, tulajdonképpen azt sem tudom hol vagyok. Feltápászkodtam, nyújtózkodtam mint egy macska, megdörzsöltem a szemeimet és körbenéztem. Elsőre nem ismertem fel a helyet, de viszont jobban megvizsgáltam, és rájöttem, hogy a "szobámban" vagyok.  Végignéztem magamon, és csak egy nagyon bő póló volt rajtam (és természetesen fehérnemű). Oké, most már egy egész kérdéssorozatot állíthatok össze. Hogy kerültem fel? Hogyan került rám a ruha? És hogy nem vettem belőle észre az égvilágon semmit? Kérdések hada lepte el az agyamat, de még nagyon reggel van, ezért nem gondolkoztam túl sokáig, úgysem jutnék vele semmire. Nagy nehezen kikeltem a pihe-puha ágyikóból, ami szinte beszélt hozzám, olyan hívógató volt. De nem engedtem a csábításnak, mert az éjjeli szekrényen ülő digitális óra már kilencet mutatott, ami azt jelenti, ideje lenne összekaparni magam. Találtam a szobában egy elhagyott nadrágot, gondoltam felveszem, hiszen nem flangálhatok egy pólóban! 5 fiúval lakok együtt!
Vetettem egypillantást a folyosón elhelyezett naptárra, mert azért a dátumokkal sem árt tisztában lenni. Ma szeptember 8.-a van. Az életemben egy fontos nap. A születésnapom! Ma vagyok 19 éves! Te jó ég! Senki sem tud róla, de számomra a legnagyobb ajándék, hogy végre egy kicsit boldog lehetek, és hogy itt van nekem 5 csodálatos fiú. Nekem nem is kell más, bőven megelégszem ennyivel, sőt! Túl soknak tartom, mert nem érdemeltem ki ezt a sok kedvességet, amit tőlük kaptam.
Levánszorogtam a konyhába, ahol Zaynnel futottam össze. Hihetetlen, hogy korán reggel már teljesen fitt, kiegyensúlyozott, és a haja is tökéletesen be van állítva.
-Jó reggelt!-köszöntem ásítva.
-'Reggelt!-mosolygott sejtelmesen.-Tessék ezt idd meg, nemrég hoztam a Starbucks-ból. Remélem szereted A nappaliban találkozunk! Jó étvágyat!-kacsintott, és kiment. Valami nagyon nem stimmel. Nem foglalkoztam túlságosan vele, mert a gyomrom már követelte a zacskóban illatozó kakaós csigát. Mellette volt egy nagy pohár karamellás cappuchino, amit örömmel kortyoltam az ínycsiklandó csiga mellé. Élvezettel falatoztam, az ízlelő bimbóim örülhettek, hiszen a reggeli mennyei volt. Sokkal frissebbnek éreztem magam, boldog voltam, és jókedvűen szökdécseltem ki a nappaliba, viszont ott nem várt látvány fogadott. Az összes fiú ott volt, idióta partisapkákkal a fejükön, és Niall középpen egy tortát tartott, amin egy tűzijáték volt. Olyan mértékben meglepődtem, hogy csak álltam tátott szájjal, aztán amikor eljutott az agyamig, hogy mi is történik most, a szám elé kaptam a kezem, és sírásba kezdtem. Mégis honnan tudták meg? Hiszen nem mondtam el az ég világon senkinek! Teljesen sokkot kaptam, még mindig szerencsétlenül és sírva álldogáltam a nappali bejáratánál, de ezt nem tudtam felfogni. Egyáltalán nem számítottam ilyesmire, és ez most teljesen váratlanul ért. Niall letette a tortát, mindenki hosszan megölelgetett, és a kanapéhoz vezettek. Zayn mellém ült, simogatta a hátamat, és próbáltam magamhoz térni. Ennél nagyobb meglepetésben még soha nem részesültem, és azt hiszem a boldogság bomba is robbant. Liam kézségesen zsepiket adományozott, Harry valamit nagyon nézegetett a kanapé mögött, de annyira, hogy majdnem átborult a háttámlán.
Mikor sikerült valamennyire összeszedni magamat, kinyögtem a nagy kérdést.
-Honnan tudtátok?
-Meglestem kórlapodon.-felelte mosolyogva Niall.
-Te-feleltem vigyorogva, elhúzva az e betűt.
Egész idő alatt mosolyogtam, mint egy idióta. Le nem tudták volna törölni a képemről a vigyort. A tortát is felvágtam, Harry már készült, hogy belenyomja a fejemet, de Liam kultúráltan hátbavágta, így nyöszörögve visszaült a helyére.
De itt még nem ért véget a móka....ha lehet a döbbenetemet a százszorosára fokozták. Még csak most jött az ajándékozás. Itt elkezdtem érvelni, hogy miért nem kellenek nekem ajándékok, de ők szembeszálltak velem, és nekem esélyem sem volt. Végül vonakodva, de belementem. Nagyon örültem, hogy ennyire figyelmesek, és szinte családtagként kezeltek, de úgy érzem, ez nem illet meg engem.
Először Zayn lépett elém egy cipősdoboz méretű dobozzal, és két puszi kíséretében átadta azt. Csillogó szemekkel méregettem a dobozt, de közben odalépett Harry, aki úgyszint puszikban részesített. Utána következett Liam, Louis, és végül Niall. Csak nézegettem a dobozokat, nem mertem kinyitni a dobozokat, mert féltem, hogy ez csak egy nagyon szép álom. Csipkedtem a karomat, a hely, amit kínoztam már vörös volt, és rá kellett jönnöm, ez bizony a valóság. Még mindig nem hiszem el, hogy ez pont velem történik meg. De Liam hangja kizökkentett.
-Nem bontod ki őket?-kérdezte kedvesen Liam.
Csak hevesen bólogattam, és belevetettem magam a gondosan becsomagolt dobozok közé. Elsőnek Liam ajándékát bontottam ki. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy 5 éves kisgyerek, aki karácsonykor bontja az ajándékait, de ez egyáltalán nem foglalkoztatott. A doboz egy a doboz egy fehér "I'm just a girl with ideas" felíratú felsőt, és egy lila farmert. Csak rámosolyogtam, majd a végén megköszönöm mindenkinek. Következett Harryé, aki úgyszint egy ruha összeállítással kedveskedett nekem. Egy bővebb vazonú, vékony kötött pulcsi, és egy koptatott farmer. Zayn doboza akadt a kezembe, ami egy egyedi tervezésű Converse cipőt rejtett. Louis ajándéka jött, ami nem más volt, mint egy gyönyörűen fonott karkötő, és felfedeztem benne a nevemet is. Továbbá még találtam karkötőket, és egy gyönyörű vajszínű órát. Utoljára hagytam Niallét, aki feszengve figyelt. Meglehetősen kicsi doboz volt, de viszont annál nagyobb értéke volt. A legújabb típusú iPhone-t rejtette. Óvatosan felnyitottam a dobozt, és egy arany színű telefon nézett vissza rám. Gyönyörű volt, nem tudom lehetséges-e ez, de szerelembe estem. Hogy nézhet ki egy telefon ilyen, ilyen elképesztően? Nagy óvatossággal kiemeltem a dobozból a készüléket, megvizsgáltam minden szögből. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs hogy fogom kezelni ezt a csodát, de majd valahogy megoldom. De viszont alatta felfedeztem még valamit. Egy bankkártya?????
-Niall, ez minek nekem?-tettem fel a kérdést.
-Ha bármire szükséged van, vagy vágysz valamire, ne gondolkozz semmin, nyugodtan vedd meg. Rátettem egy bizonyis össze....-de itt félbe szakítottam.
-Niall. Köszönöm szépen nektek ezt a mai napot, el nem tudjátok képzelni mennyire boldog vagyok. Imádnivalóak vagytok, komolyan, de ezt már nem fogadhatom el.
-Kérlek Hayley......
-De ezt nem fogadhatom el, értsd meg.-néztem rá.-De ha annyira szeretnéd, elfogadom, de nem fogom használni.
-Hát jó, legyen.-mosolyodott el.
Mosolyogtunk, viccelődtünk, megittunk egy-egy pohár pezsgőt, felpróbáltam a kapott darabokat, így egy teljes szettben álltam előttük.
-Hogy áll?-kérdeztem a fiúktól.
-Még hiányzik valami...-töprengett Louis a nem létező szakállát simogatva.-Ààhh!-kiáltott fel hirtelen. Keresgélni kezdett aztán a semmiből előteremtett egy ilyen partisapkát, ami a fejükön díszelgett.-Most már tökéletes!-igazgatta meg a fejemet, és meghuzkodta az arcomat, mint ahogy a nagymamák szokták az unokáiknak. Hirtelen csengettek, meg sem vártam a fiúk reakcióit, egyből az ajtóhöz szökdécseltem. Mosolyogva nyitottam ki az ajtót, ott pedig nem várt látvány fogadott. Egy kiköpött plázababa állt előttem, hosszú platina szőke hajjal, és fél méteres körmökkel. Hozott magával egy méretes rózsaszín bőröndöt, ami majdnem a derekáig ért, pedig a csaj nem sorolható az alacsonyak közé, főleg nem a 20 centis magassarkújával. Jesszusom és ez a sok rózsaszín....
-Öhm...Szia.-köszöntem a tarkómat vakargatva.
-Chh...Hol van Niall? Niaaaal!-rikkantgatott, és türelmetlenül nézegetett a vállam felett.
Halk lépteket hallottam, ami feltehetőleg Niall közeledését jelentette, mert a csaj arca felderült, színpadiasan elhajította az undorítóan rózsaszín táskáját, és engem az ajtónak lökve Niall karjaiba futott, ezzel a szöveggel:
-Jaaj Niall maci, hallottam mi történt! Ugye nincs semmi bajod? Jöttem vígasztalni téged, és pár hétre ide is költözök!-sipákolta.
Niall értetlen tekintettel állt mereven, a fiúk pedig mögötte úgyszint.
Az nem kifejezés, hogy nem jutottam szóhoz, de akkor még nem tudtam mi fog történni pár óra múlva. Mi folyik itt?