2014. május 16., péntek

18. rész

Sziasztok!
Először is. Szeretnék bocsánatot kérni ezért a nagy kihagyásért, de bárhogyan siettem, nem tudtam hamarabb hozni a rész. A következő nem tudom mikorra várható, de megpróbálom kihozni magamból a legtöbbet, és minél előbb hozni.
A részről. Nekem tetszik, nagy gondom nincs vele, és remélem nektek is tetszeni fog. Ennél a résznél nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, és előre köszönöm, aki megszán egy komival! :)
Nagy ölelés: Lauren.xx

Az állam a döbbenettől még mindig a padlót súrolta.....hogy mi van??? Ideköltözik ez a hárpia? És egyáltalán ki ez? Niall értetlen arccal nézett körbe, mint aki azt sem tudja hol van, majd amikor megelégelte a csimpaszkodás, finoman lefejtette magáról a khm...plasztik hölgyeményt.
-Ööö... Először is.... Szia! Másodszor....megkérdezhetem ki vagy te?-érdeklődött Niall.
-Jaj Niall maci, hát nem emlékszel? Jessica vagyok! Tudoood! A szomszédból!-nyivákolt. Komolyan olyan magas hangfrekvenciával kommunikál, hogy szerintem még a denevérek is megértenék.
-Jaaa....hát....öhm...azóta kicsit....megváltoztál....-kereste a szavakat Niall.
-Igen! Tegnap festettem újra a hajamat, hogy mire ideérek hozzád, kifogástalanul nézzek ki. Nem számítottam rá, hogy ezek a talpnyalók is itt lesznek....-bökött gúnyosan a fiúk felé.
Niall összeszorította az állkapcsát, Louisnak pedig látszólag forrt az agyvize. Én sem nézhettem ki jobban, a kezem ökölbe szorult, vicsorogtam, és bármelyik pillanatban kész voltam arra, hogy megtépjem a csajt.
-Nos...azért bemutatkozhatnál....khm...-köhécselt Zayn.
-Jaaj hát az ki is ment a fejemből! Jessica Simpson vagyok, Niall gyerekkori barátja.-nevetett eröltetetten.
Idő közben Louis mellé araszoltam, lassan, de biztonságosan odaértem. Ezt nem garantálhattam volna, mert a csaj bármelyik pillanatban kikaparhatta volna a szememet azokkal a fél méteres körmeivel.
-Haha, ha a Simpson családból származik, már értem miért ilyen ronda.-humorizált Louis. Nehezen múlott, hogy nem röhögtem fel, de szerencsére vissza tudtam folytani. A csaj azonban felénk fordult, és a szemei szikrákat szórtak.
-Na ide figyelj Louis Seggnyaló Tomlinson!  Te csak ne beszélj rólam ilyen hangnemben, mert megjárod!-nyivákolta.
-Úristen, tudja a nevemet!-játszotta a meglepődöttet Louis, majd hangosan összeröhögött a másik oldalán álló Zaynnel.
-Na ez már több a soknál, vigyázz, mert....mert...
-Mert? -kérdezett vissza nevetve Louis, ezzel mégjobban felidegesítve a körünkben nem kívánatos személyt.
-Mert... - gondolkozott. Húú kínos helyzet. Semmi frappáns nem jutott eszébe, ezért rávágta - rádborítom az összes körömlakkomat!
Ennél a pillanatnál mindenki felröhögött, Jessica bevágta a hisztit, és felvágtatott valahova az emeletre. Kihasználtuk a pillanatot, egyből kérdőre vontuk Niallt.
-Niall...ez ki?-kérdezte kifakadva Harry.
-Mikor még Mullingarban laktam, ő a szomszéd házban élt, és mikor kicsi voltam, mindig együtt játszottunk. De akkor még nem volt.....ilyen. Fogalmam sincs hogy tudta meg, és azt meg végképp nem tudom, hogy hogy találta meg a címemet. Teljesen le vagyok sokkolódva.-beszélt a fejét fogva, és látszott rajta, hogy tényleg összezavarodott.
-Oké haver, megértjük....de ugye még ma elküldöd? Ez már bőven sok volt belőle...-Liam. Na ezzel egyet értettem.
-Fogalmam sincs srácok....hadd gondolkozzak egy kicsit.-botladozott el Niall a kanapéig. Látszólag nem tudott mit kezdeni a helyzettel, mondjuk mi sem voltunk másképpen. Csak bámultunk a semmibe, és próbáltuk összerakni a  gondolataink darabkáit, de sosem akart sikerülni. Mindenki összezavarodott. Nagy filozofálásomat valami borzasztó kopogás zavarta meg. Nem más volt, mint Mrs. Tökély, elkenődött sminkkel, és kócos hajjal.  Sokat állhatott a tükör előtt, mert profi módon elmosta a szemfestékét, ami a nyakán is csíkokban volt felfezezhető. Nagyon tetszett ez az összhang, és az arca mintázata leginkább egy zebráéhoz hasonlított.
-Niall, megmutatnád hol fogok lakni?-nyávogott szipogást imitálva Jessica. Niall meg sem mozdult, mintha meg sem hallotta volna, továbbra is a térdére támaszkodva fogta a fejét.
-Sajnáljuk, nincs több üres szoba.-nevetett gúnyosan Louis.
-Hagyjátok, jó lesz nekem a kanapé is.-adtam be a derekam. Micsoda? Hülye vagyok? Úristen.
-Jaaaj nem kell, ne fáradozz, majd alszok Niall maci mellett!-legyintett vihogva, és látszólag a kezdeti "bánata" egyből elillant. Lehuppant a "macikája" mellé, aki kócos hajjal és értetlenül bámult rá.
-Jaaj Baby, nem is örülsz hogy eljöttem hozzád?-vinnyogta még mindig zebra fejjel.
-De.-nyögte ki Niall.
Az órák csiga lassúsággal teltek, és Jessica jelenléte mégjobban lassította. Valami borzalmas természete van! Állandóan vinnyog, és olyan kényes hogy az már nem igaz. Ha fele annyi mindent kellene átélnie, mint nekem, szerintem már rég bele halt volna. Na de ezt hagyjuk most.
A nap már lemenőben volt, és a sugarai csak gyéren világították meg a nappalit. Kedvem lett volna kimenni a kertbe, nyugodtan élvezni a látványt egy hatalmas levélkupacban. De sajnos ezt az időjárás nem engedte, mert eléggé hideg volt kint, és nem szándékoztam magam annyi ruhába csomagolni, hogy meg se tudjak mozdulni.
Jessica a szemben lévő kanapén terpeszkedett,-immár elfolyt szemfesték nélkül-az asztalra felpolcolt lábakkal, és undorítóan rágózva reszelgette a körmét. Nem túl érdekfeszítől elfoglaltság, már a látványától is elunom magam. Ezért úgy döntöttem, hogy beüzemelem az újonan kapott csoda készülékemet. De egyedül biztos nem menne, ezért meg kell kérnem valakit, mert nem szeretném már az első használatkor tönkre tenni. Lássuk csak. Liam és Harry sajtos makarónit főznek, így ők kilőve. Niall épp lazul a zuhany alatt, mert túl sok volt neki ez a nap, és inkább úgy döntött, elvonul. Louis elment Eleanorhoz, mert már nem bírt ezzel a perszónával egy légtérben lenni, és csak holnap reggel jön haza. És Zayn....Zayn fogalmam sincs mit csinál, de sejtésem szerint a szobájában kuksol. Úgy gondoltam megkeresem, ezért felpattantam, és elindultam az emeletre. A kanapén ülő vipera látványosan megkönnyebbült, hogy elhagytam a nappalit, de ez engem egy cseppet sem tudott érdekelni. Ha engem fel akar húzni, nagyobb dolgot kell csinálnia, de azt nem ajánlom neki, mert nagyon megbánja.
Elhaladtam a konyha mellett, és mennyei illatok csapták meg az orromat. Nem is tudtam, hogy ennyire profik, de mielőtt oda nyálaztam volna a konyha elé, jobbnak láttam elindulni felfelé. Zayn ajtaja előtt megálltam, és halkan bekopogtam. Egy halk "gyere be!" választ kaptam, ezért óvatosan lenyomtam a kilincset, és beléptem a mogyoróbarna szobába. Amint meglátta, hogy én vagyok az új társasága, egyből felderült az arca, a telefonját pedig elrakta.
-Szia kislány! Mi járatban?-kérdezte vigyorogva.
Igen, Zaynnel az utóbbi napokban elég sokat beszélgettünk. Szinte a bátyám lett, ha lehet ezt mondani. Tegnap például az éjszaka közepén besurrant a szobámba két doboz nutellával, hogy lelkizzünk egy kicsit. Engem egyáltalán nem zavart, mivel egyikőnk sem tudott aludni, és jó volt egy kicsit kiönteni a szivem. Nagyon sokat mesélt a családjáról, hogy hogy nőtt fel, a rajongókról, egyszóval mindenről. Soha nem fogom megérteni, hogy miért ítélik el, hiszen ő egy csupa szív lélek. És mostantól az én fogadott bátyám.
-Bocsi hogy zavarlak, de kellene egy kis segítség. A többiek mind elfoglaltak, gondoltam megkérdezlek, hátha te tudsz segíteni.
-Te sosem zavarsz. Gyere ide.-paskolta meg maga mellett az ágyat.-Miben segíthetek?
Mosolyogva lehuppantam mellé, és felé nyújtottam a telefonomat.
-Ezt kellene beüzemelni, csak fogalmam sincs hogy álljak neki.
-Semmi gond.-nevetett fel-Töltötted már?-kérdezte.
Nemet intettem a fejemmel, ő pedig lehajolt az ágy mellé, kihúzta az éjjeli szekrény fiókját, és elővett egy töltőt. Az egyik végét a telefonomba, a másikat pedig az ágy melletti konnektorba dugta. És lám, a csoda készülék elkezdett világítani. Zayn az oldalán megnyomott egy gombot, ami gondolom a bekapcsoló gomb lehetett, mert a készülék egy rezgés után bekapcsolt.
-A sim kártyát beleraktad, ugye?
-Igen, addig eljutottam.
-A pin kódot tudod?
Csak bólintottam, Zayn a kezembe adta a telefont, és kissé bizonytalanul bepötyögtem azt a bizonyos négy számot. Mosolyogva visszanyújtottam neki a telefont, majd látta hogy úgy nézek szerencsétlen készülékre, mint borjú az új kapura, ezért elkezdett magyarázni.
-Szóval....fogalmam sincs hol kezdjem. Ez itt a menü.-kezdzte el húzogatni az ujját a képernyőn.-Itt találsz meg különböző alkalmazásokat. Zenelejátszó, Galéria, Jegyzet, stb stb. Ha gondolod letölthetsz majd, játékokat, közzösségi alkalmazásokat, Facebook, Twitter, Instagram, Vine...és még sorolhatnám. Igazából nem tudok mást mondani, neked kell kitapasztalnod, ha valami mégsem megy, akkor myugodtan szólj bárkinek! Remélem azért egy kicsit tudtam segíteni!-nevette el magát.
A kezembe vettem az iPhone-omat, és elkezdtem nyomkodni. Zayn is visszatért az eredeti elfoglaltságához, vagyis a rajongóknak írt. Végig böngésztem az alpértelmezett képeket, meghallgattam a csengőhangokat, és meg kellett állapítanom, hogy egyenesen idegesítőek. Ezért Zayn segítségét kértem.
-Zayn.-löktem meg finoman a karját.-Tudsz valami normális csengőhangot? Ezek tönkre teszik az idegeimet.-mondtam fancsali képpel, ami nagyon vicces lehetett, mert Zayn a hasát fogva nevetett.
-Persze. Add csak ide.-nyúlt a telefonért.
Szorgosan pötyögött, szinte követni sem tudtam, olyan gyorsan csinálta. Inkább nem néztem tovább, mert félő volt, hogy elszédülök, ezért szemügyre vettem a szobáját. Párszor már jártam itt, de sosem néztem meg jobban. Halványbarna falak, néhol egy két faldísz, és családi képek szerte. Nagyon hangulatosan volt berendezve, de nem tudtam tovább tanulmányozni, mert Zayn végzett.
-Tessék. Remélem tetszeni fog amit kiválasztottam. Mondjuk ez halál biztos, mert Niall énekel.-kacsintott ravaszan, én pedig egy kicsit belepirultam.-Ja, és van öt új névjegyed.-mosolygott.
-Köszönöm szépen!-vetődtem a nyakába.
-Nincs mit.-ölelt vissza.
Férfias illata bekúszott az orromba, de nem volt olyan hatással rám, mint Niallé. A két illat teljesen különbözik egymástól, mindegyiknek bódító illata van, de Niall illata az, ami bármikor, bármilyen durva helyzetben képes lenne egy kicsit megnyugtatni. Persze ezt nem úgy gondoltam, hogy dugjanak egy parfümös üveget az orrom alá, hanem én akkor szeretném érezni, amikor belefúrom a fejem a pulcsijába. Ilyen a világ emberek.
Elhúzódtunk egymástól, egy darabig csak farkasszemet néztünk egymással, majd hirtelen Zayn nagymamis stílusban kezdte el csipkedni az arcomat.
-Jaj arany virág szálam, hát hogy állsz a szerelem terén?-gügyögött az arcomba, én pedig furán néztem rá.
-Zayn, ezt miért nem tudtad normálisan megkérdezni?-röhögtem fel, és eldöltem a puha ágyon.
-Fogalmam sincs.-nevette el magát ő is.-De tényleg. Mi van Niallel?-húzogatta a szemöldökét.
-Semmi.-húztam el az e betűt, és beletemettem a fejem a párnába, hogy ne látsszon, elpirultam. Kicsit.
-Ahha. Nekem nem tudsz hazudni!-méregetett sokat mondó pillantásaival. Fenébe.
-Mondom hogy semmi.-erősítgettem a saját "igazamat".
-Ne próbálj nekem hazudni. Látszik rajtad, hogy igenis van valami!
Csalódottan elhúztam a számat és Zaynre pillantottam.
-Figyelj Zayn. Még magam sem tudom, mit érzek, de szerintem több barátságnál, de nem szerelem. Niall elbűvölő fiú, az első pillantástól különleges volt számomra. Zayn, én még sosem voltam szerelmes.-hajtottam le a fejem.
-Jólvan. Gyere ide.-fogta meg a karomat, és az ölébe húzott.
-Meg amúgyis. Mit akarna egy magamfajtától? Még csak felém sem néz.....és most itt van ez a pióca is....rossz előérzetem van.
-Nyugodj meg.-simogatta a karomat.-Amúgy pedig nem tudhatod, hogy nem jössz be neki. Szerintem kedvel téged.
-Zayn, ezt melyik pizsamádban álmodtad?-nevettem fel.
-A kockásban.-nevetett fel ő is.-Attól a csajtól pedig ne félj, az első húzásnál Niall úgy kidobja a házból, hogy azt popcornnal és tűzijátékkal fogjuk nézni.-nézett a távolba, és gondolom elképzelte a parádés jelenetet.
-Najó, elég a fantáziálásból, mert szerintem Harryék már készen vannak a vacsorával.-pattantam fel egy kicsit vidáman, mert kíváncsi vagyok, mit alkottak.
-Harryék főztek? Sajtos makarónit?-kérdezte döbbenten.
Csak egy bólintással válaszoltam. Felderült az arca, és nagy boldogsággal dübörgött le a lépcsőn. Komolyan, mintha egy 5 éves kisgyereket látnék, aki azt a hírt kapta, hogy az anyukája megvette azt a kisautót, amit már régóta szeretett volna. Elindultam utána, és a boldogsága egy kicsit átragadt rám is. Jó hatással vannak az emberre az biztos.
Mióta ide kerültem, teljes átalakuláson mentem keresztül. Teljesen megváltoztam, és azt hiszem, ez életem legszebb időszaka. Nem gondolok vissza a múltra, valahogy mindig kizökkentenek, egyszerűen nem lehet melletük unatkozni. Nem hagyják, hogy újra visszaessek abba a mély depresszióba, amiből nemrég lábaltam ki, és ezért örökké hálás leszek nekik. Soha nem fogom tudni eléggé megköszönni Niallnek, hogy azon az estén pont a park felé jött sétálni, és úgy döntött, hogy segít rajtam. Egy szóval nem kértem, ő pedig önzetlenül segített rajtam, és nem hagyott ellenkezni. Tudom hogy furán fog ez hangzani, még magam sem hiszem el, de egyrészben hálás vagyok az apámnak is, mert ha nem jön utánam, nem sikítottam volna, és így Niall sem talált volna rám. De jött Niall, megmentett, az életem pedig fenekestől felfordult. Megmenekültem, és végre kaptam egy esélyt arra, hogy valóra váljon az egyik legnagyobb álmom, hogy végre olyan életet éljek, mint a velem egykorúak. Ezek mellé pedig kaptam öt nagyszerű, imádnivaló barátot, és ezzel együtt megszületett egy új Hayley, aki boldog, vidám, sokat nevet, és ha bántják a szeretteit, azzonal ugrik, és anya tigris módba vált. Mostantól ez vagyok én.
Épp a nappaliban ücsörögtünk, és a tévét bámultuk, mert Liam megterítette az asztalt, és  megtiltotta, hogy bemenjünk. Tulajdonképpen nem is a tévé volt a középpontban, senki nem koncentrált a tartalmára, mindenki elmerült a saját kis világában, és csak háttérzajnak hatott. Én pedig kénytelen voltam helyet foglalni Jessica mellett, mert senki nem akart mellé ülni, még szegény Niall sem. Mondjuk nem értem saját magamat sem, miért ellenzem ezt az egészet, hiszen Niall gyerekkori barátja, és lehet, hogy nem akar tőle semmit. Na jó, még a vak is látja, ahogy rámászik. De akkor is, Niallnek csak egy barátja vagyok, semmi közöm az ő dolgaihoz, főleg beleszólásom nincs a döntéseibe.
Liam még mindig a konyhában ügyködött, a mi elfoglaltságunk sem változott, Zayn ezt megelégelte, és úgy döntött, inkább elmegy wc-re. Jessica pont akkor fújt egy rágólufit, Zayn pedig egész véletlenül megbotlott a felgyűrődött szőnyegben, és olyan szerencsétlenül esett, hogy pont belecsapott Jessica lufijába, és egy pukkanás után a fél arcát beborította a ragadós anyag. Zayn a lábam előtt terült el, és próbált nem röhögni, én pedig egyből tudtam, hogy direkt csinálta. Miss tökély pedig elkezdett sipákolni, és legyezgette magát. Komolyan színésznek ne menjen, az biztos. Undorodva, szedegette le a rágó darabjait az arcáról, de a hajánál megakadt.
-Úristen! Niall segíts!-kiáltott fel drámaian.
Zayn nagynehezen feltápászkodott, és elvánszorgott a wc-ig, Niall pedig szenvedett egy sort Jesicca hajával. Csak néztük, mit szenved, végül csak úgy tudta kiszedni, hogy kihúzta öt, mégegyszer mondom, öt hajszálát.
-Niall, megszabadultam öt frissen festett, platina szőke hajszálamtól, és ez tragikus!-visított fel.-Ölelj meg kérlek!-ugrott rá az áldozatára, aki ki más lett volna, mint Niall. Vonakodva, de végül visszaölelt.
Liam pedig már ott toporgott a konyha ajtajában Batmen-es kötényben, és már alíg várta, hogy megkóstoljuk, amit Harryvel főztek. Az asztalfő helyére most Zayn ült, jobbra tőle Harry, Liam, Zayntől balra én, Niall, és végül Jessisa foglalt helyet. Mindenki előtt már ott gőzölgött az étel, ami istenien illatozott, és ugyan olyan istenien nézett ki.
-Niall, milyen jó neked! Körül vesznek a csajok.-szólalt fel hirtelen Harry.
Niall szúrós pillantásokkal méregette, erre Harry bevágta az idióta vigyorát. Erre én is rávigyorogtam, és egy jól irányzott rúgással sikerült eltalálnom a bokáját, miközben végig a szemébe néztem. A reakcióját figyeltem, ami elég vicces volt, mert fokozatosan torzult el az arca, és látszott rajta, hogy próbálja leplezni a fájdalmát. Harry Styles, most megtanultad, hogy nem szórakozol velem!
-Jó étvágyat mindenkinek!-vigyorodtam el.
Mindenki elmotyogta, hogy "jó étvágyat", majd nekiestünk az ételnek. Feltekertem a villámra némi spagettit, és a számhoz emeltem. Kritikusan ízlelgettem a falatot, majd megállapítottam, hogy ez valami fenséges. Nem is tudtam hogy ilyen jól főznek.
-Úristen, ez valami isteni!-mondtam Harryre és Liamre nézve, akik csak egy mosollyal fogadták a gesztusomat, mert nem akartak teli szájjal beszélni.
Miután végeztünk az étellel-megjegyzem mégegyszer, egyszerűen fenséges volt, talán ennél finomabban még soha nem ettem-mindenki a mosogatóhoz özönlött, és belepakolták az üres tányérakat. Mikor mindenki elhagyta a konyhát, vetettem egy pillantást a mosogatóra, ami mosatlan tányéroktól roskadozott. Valami borzalmas látvány volt, sosem bírtam a rendetlenséget, ezért rászántam magam, hogy elmosogatok. Már épp álltam volna neki, amikor Liam dugta be a fejét az ajtón.
-Hagyjad csak, ráér holnap is.-mosolygott Liam, majd távozott.
Letettem a szivacsot, és egy gyors kézmosás után úgy döntöttem, veszek egy forró fürdőt. A nappali felé mentem, hogy jó éjszakát tudjak kívánni a fiúknak, de csak Harryt, Liamet és Zaynt találtam ott. Gyorsan odaszúrtam nekik egy "jó éjszakát"-ot, majd beviharzottam a fürdőszobámba, hogy lazítsak egy kicsit. Megengedtem a forró vizet, közben pedig a szennyes kosárba dobáltam a ruháimat,  hajamat pedig egy kontyba kötöttem a fejem tetejére. Beleléptem a meleg vízbe, az oldaláról pedig elvettem az epres tusfürdőm, nyomtam a tenyerembe, majd elkentem az egész testemen, és csukott szemmel élveztem a kellemesen meleg vizet, ahogy kényeztette a bőrömet. 
Amikor már eleget áztattam magam, kikászálódtam a már langyos vizből, és szárazra töröltem magam. Pizsamaként Niall egyik kölcsönbe adott pólóját használtam, és egy rövid sortot vettem fel hozzá, a hajamat pedig hagytam kontyban, hogy holnapra behullámosodjon. Gőzfelhőt húzva magam után kiléptem a fürdőből a jóval hidegebb hőmérsékletű szobába. Az ágy már szinte hívogatott, de még nem engedtem a csábításnak, előbb el akartam köszönni Nialléktől. Így átkullogtam a szemben lévő szobáig, és halkan kopogtam. Semmi reakció. Kopogtam még egyszer. Megint semmi. Eluralkodott rajtam a kíváncsiság, és résnyire nyitottam az ajtót. Amit láttam....na azt nem kellett volna. Niall nekem háttal ált, vadul smároltak Jessicával, a nőszemély már a pólóját húzta le, és arra készültek...... A levegő megáltt bennem, és megkövülten bámultam a jelenetet. Végül erőt vettem magamon, és behúztam az ajtót. Ez nem lehet igaz.....egy világ omlott most össze bennem. Ezt azért nem néztem volna ki Niallből.  Döbbenten vánszorogtam el a szobámig, bezártam az ajtót, nekidőltem, és kész.....ennyi volt...nem bírtam tovább, végleg elszakadt a cérna. Ez életem legjobb és egyben legroszabb szülinapja...

13 megjegyzés:

  1. Omfg... Ez valami szuper volt.. Omg.. Per-fect! Egyszerűen nem tudtam megállni az olvasásban, ragadott magával.. Fantasztikusan írsz te lány! Bárcsak én is így tudnék írni.. xx Alcsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :') ♥ Amúgy mellékesen hozzáfűzném, hogy te már rég felülmúltál engem! ;) :*
      Lauren.xx

      Törlés
  2. Szia!
    Nekem alapvetően nagyon tetszett a rész,bár kicsit sablonosnak találtam,remélem nem bántalak meg:)! Amúgy izgalmas volt.A végén kevésbé tetszett,hogy egy csattanással véget ért.Reméltem,hogy bővebben leírod az érzéseket,hangulatot.Nekem így is tetszett.De ez nem szentírás!
    Puszi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága! :)
      Először is köszönöm hogy elolvastad! Másodszor pedig köszönöm, hogy írtál egy rövidke építő kritikát. Meg fogom fogadni a tanácsaidat! :) ♥
      Lauren.xx

      Törlés
  3. Végre! Annyira megörültem, amikor reggelt küldted az új fész. Nagyon jó lett. Minnél előbb hozd a következőt! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, megpróbálok sietni! :) ♥
      Lauren.xx

      Törlés
  4. Na jó... Rég jelentkeztem, így blogon, de úgy érzem, hogy ezzel a hozzászólással tartozom neked. :) Nagyon-nagyon tetszik. :) Bár az a nőszemély aki megkeseríti szegény főszereplőnk életét, főleg drága ír barátunkkal való kapcsolatában, már kevésbe, de ő is egy tökéletesen fölépített karakter, ezt meg kell hagyni.
    Na és a kedvenc részem... Ezt muszáj idéznem:
    "Liam pedig már ott toporgott a konyha ajtajában Batmen-es kötényben..."
    Ezen egy olyan jót röhögtem, hogy fuldoklottam konkrétan.
    Köszönöm, hogy feldobtad ezt a pár szürke percet.
    Üdv.
    Blood Redy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Blood Redy!
      Köszönöm szépen, hogy írtál! :') Örülök, hogy tetszett az a Liam-es rész, megpróbálok még több ilyen vicces mondatot belecsempészni a történetbe! :) ♥
      Lauren.xx

      Törlés
  5. Kedves Lauren!
    Nem rég kezdtem a blogod és most zárkóztam csak fel. Nagyon tetszik a munkád, és ez egy csodálatosan felépített, izgalmas fanfiction ♥ Rettentően örülök hogy megtaláltam :3 csak így tovább és - bár a többi részeknél nem tudom mennyi szünetet hagytál - remélem gyorsan hozod a következő részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Liv!
      Nagyon örülök, hogy így gondolod! <3 A következő rész június 20-án lesz olvasható! :)
      Lauren.xx

      Törlés
  6. Jájj te múvész lílek :3 Nagyon ügyes vagyol :-* Várom a köviit :3 <3
    ~PBU

    VálaszTörlés