21. rész

Sziasztok Édeseim!
Itt vagyok az új résszel, ami ugyan optikailag elég hosszúra sikeredett, de tartalmilag szerintem egy nagy nulla. Mindegy. A késésről nem mondanék semmit, hihetetlenül ég a pofám, viszont most egy hatalmas teher esett le a vállamról, hogy be tudtam fejezni. Remélem azért valamennyire elnyeri a tetszéseteket. :) A véleményetekre is nagyon kíváncsi vagyok. :)

És itt vagyok egy jó hírrel. Pár napja megnyitottam az új blogom. Igaz, csak januárban kezdenék bele, de már most feltettem a prológust. Remélem tetszeni fog, biztos vagyok benne, hogy nem lesz annyira sablonos mint ez, legalábbis megpróbálom kihozni magamból a maximumot. :) Ha érdekel titeket a történet folytatása, arra kérlek benneteket, iratkozzatok fel, vagy kommenteljetek, hogy tudjam, érdemes volt egyáltalán belekezdenem. :) Végül itt a link: http://amigazirogepelnemvalasztlaurenf.blogspot.hu/
Imádlak benneteket!♥♥
Lauren.xx

P.s.:A helyesírási hibákért elnézést kérek, de már nem volt hozzá idegzetem, hogy átnézzem. Ne haragudjatok.
P.s.2:Remélem tetszik a fejléc! :)

Puha kezek simogatására kezdtem ébredezni. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de miután eszembe jutott a tegnap este, mosolyogva bújtam Niallhez. Ezek szerint tényleg nem álmodtam. Annyira tökéletes volt, és féltem, hogy egy rossz pillanatban kipukkad az a buborék, amiben voltunk, és ez az egész szerte foszlik. Kivételesen nem volt rossz pillanat, a buborék továbbra is megmaradt. Ha most valami szerkezettel mérnék a boldogságomat, biztos hogy kiakadna. Ezt már nem hiszem, hogy tovább lehetne fokozni.
-Jó reggelt! Ne haragudj, hogy felébresztettelek.-suttogta, lehellete pedig csikizte a nyakam, ami miatt kicsit megborzongtam.
-Hmmm....nem akarok felkelni. Olyan jó így.-motyogtam.
-Pihenj még nyugodtan.
-Megfogadom a tanácsod.-mosolyogtam csukott szemmel, majd a lehető legközelebb húzódtam hozzá.
Csak nevetve reagált a mozgolódásomra, és védelmezően az ölelésébe zárt. Újra felvettük a kis kifli-nagy kifli pózt, és megpróbáltunk még pihenni egy kicsit, csak a pillanat kedvéért. A takaró alatt összefonta ujjainkat, nagy meleg tenyere alatt szinte eltűnt az én, apró kezem. Próbáltunk kiélvezni minden percet, mert ha a fiúk megjelennek, már nem igazán lehetnek majd ilyen nyugodt alkalmak. Meg az sem biztos, hogy Niall el akarja mondani nekik.
Csak emlegetni kellett őket, máris halkan nyitódott az ajtó. Halk veszekedést hallottam, ami olyasmi lehetett, hogy "kussolj már be!" "neked kellene bekussolnod, te hülye", majd hallottam, hogy az ágy mellé lépkednek. Az Istenért sem akartam nekik azt mutatni, hogy ébren vagyok, és ezt Niallel is tudattam, mert óvatosan meglöktem a lábát.
-Szerinted felébresszük őket?-szólt az egyik. Sajnos hang alapján még nem igazán ismerem meg őket, de azt hiszem, ezen is dolgoznom kell.
-Hagyjad már őket! Hát nem cukik?
-Szerintem is aranyosak lennének együtt.
-Arra gondolsz, amire én?
-Azt hiszem, tökéletes kerítők leszünk, nekem ez nagyon jól megy.
-Na persze.-puffogott Harry. Végre. Az egyik megvan.
Niallnek kicsit rosszabbul ment a dolog, majdnem felnevetett, de szerencsére tudta álcázni egy nagyobb levegő vétellel, látszani pedig nem látszott, mert az arcát a hajamba fúrta. Én ilyen dolgok terén egész jó vagyok, rezzenéstelenül bírom, elég sokáig. Az egész titka, hogy valamivel el kell terelned a figyelmed.
-Hogy kezdjünk neki?
-Mondjuk pár napig bezárthatnánk őket ide, persze előre bekészítenénk nekik ruhákat, óvszert stb. Kajákat pedig a teraszra dobálnánk be.
-Te egy hatalmas barom vagy! Sem Niall, sem Hayley nem olyan. Ők a jobbik géneket örökölték, nem úgy mint egyesek.
-Na, pont a nagy Payne beszél.
Ahha, Liam másik betolakodó.
Azt hiszem eljött a mi időnk.
-Sziasztok fiúk!-köszöntem boldogan.
Niall csak vigyorogva, lazán intett nekik, ők pedig elfehéredett fejjel, mint akik szellemet láttak, úgy meredtek ránk.
-Öööö....sziasztok.-motyogott Harry.
Kínosan vakargatni kezdték a tarkójukat, és a lábukkal doboltak.
-Mióta hallgatóztok?-tette fel a kérdést Liam.
-Mindent hallottunk. Nem kell kerítőt játszani, és nem lesz szükségünk óvszerre.-röhögte el magát Niall. Olyan aranyos nevetése van, hogy engem is mosolygásra késztet.
Nyomott egy puszit az arcomra, majd felült. Csak most tudtam igazán szemügyre venni. Csípőjéig lecsúszott a takaró, láttatni engedte a kissé felgyűrődött pólóját, és kivillant a hasa. Nem volt agyon gyúrt, pont olyan volt, amilyennek lennie kellett. Szőke haja kuszán meredt mindenfelé, arcán látszott néhány gyűrődés a párna miatt, de nagyon aranyos látványt nyújtott. Azúr szemei a boldogságtól ragyogtak, és én az örömtől majdnem elsírtam. Még mindig nem hiszem el, hogy tényleg érez irántam valamit, és hogy vacsorázni megyünk, az csak hab a tortán.
-Ti...ti..ti-mutogatott ügyetlenkedve Harry. Látszólag nem igazán tudta kifejezni magát.
-Igen, Harry. Mi.-segítette ki Niall. Mondjuk nem hiszem, hogy eljutott az agyáig, mert erősen töprengő fejet vágott.
-Haver-térdelt az ágyra Liam-Ezt meg kell ünnepelni!-ordibált, és Niallre vetődött.
Payne barátunk megkínozta szegényt, nagymamis stílusban megcsipkedte az arcát, gügyögött neki hogy "Jaj, nagy fiú lettél!", de Niall akcióba lendült, és lelökte az ágyról. A seggét fájlalva tápászkodott fel, és olyan fejet vágott, mint aki mindjárt sír. Nem bírtam megállni nevetés nélkül, és ezzel nem csak én voltam így. Harrynek is végre leesett a dolog, vigyorogva pacsira nyújtotta a kezét. Nevetve belecsaptam, majd kisétált a szobából, gondolom elújságolni a többieknek a hírt. Nem láttam semmi furcsát az arcukon, hogy elleneznék vagy ilyesmi. Ha lehetséges, ettől még bolodogabb lettem. Örülök, hogy így összebarátkoztunk annak ellenére, ami történt. Eszméletlenül hálás vagyok nekik.
-Na galambjaim-csapta össze a kezeit Liam-mivel olyan kedvesek vagyunk, és ti is megérdemlitek, Niall szülinapjáig Hawaii van, és kiszolgálunk benneteket. Hozok reggelit.-vigyorgott, majd kisétált.
Niall döbbenten rám nézett, majd visszadőlt mellém, és a plafon bámulásába kezdett.
-Sosem csináltak ilyet. Még Zayn eljegyzésénél sem.-szólalt meg, majd a fejét felém fordította.-Szerintem megőrültek. Ágyba reggeli? Ezt ők sem gondolták komolyan.
-Csak kedvesek akarnak lenni.-mosolyogtam.
-Amúgy jól aludtál?
-Soha jobban.-csúsztam hozzá közelebb.
Illatát átvette az ágynemű is, így szinte bárhol szippantottam a levegőből, éreztem a jellegzetes aromát.
-Liam azt mondta, a szülinapodig szolgálnak ki. Nem is tudtam, hogy mostanában lesz.-néztem a szemébe.
-Az igazat megvallva már csak 4 nap.
-Előre is boldog szülinapot.-küldtem felé egy mosolyt.
-Köszönöm.-viszonozta a mosolyt, és megsimította az arcomat.
Kicsit elpirulhattam, mert vigyora még szélesebb lett, és szemei csillogtak, akár a gyémánt. De sajnos nem tudtunk belefetkezni a pillanatba, mert Liam ügyetlenkedve, két tálcával a kezében slattyogott be a szobába. Mi ülő helyzetbe tornáztuk magunkat, és megvártuk, míg elénk kerül a reggeli. Csillogó szemekkel fürkésztem a gusztusos palacsintákat, majd egy nagy mosolyjal megköszöntem Liamnek.
-Nem fogtok ételmérgezést kapni. Eleanor csinálta.-nevetett, majd jó étvágyat kívánva távozott.
Csupán tekintettel faltam az ételt, észveszelytően nézett ki. Nutellás palacsinta, kis banánkarikákkal a tetején, és tejszínhabbal. Nem mostanában láttam ilyet, így mégjobban megbabonázott.
-Nem szereted?-kérdezte kissé ijedten Niall.-Mert hozhatok neked mást, elmehetek a Starbucksba valami sütiért.
-Dehogy. Épp ellenkezőleg! Csodásan néz ki!-néztem a tálcámra éhesen, és a hasam is megkordult.
Megkönnyebbülten felsóhajtott, jó étvágyat kívánt, majd belevetette magát a finomságokba. Ha jól számoltam, az ő tányérján 7 tekercs várt arra, hogy megegyék, míg az enyémen csak 4. Niall úgy esett neki az ételnek, mintha soha életében nem evett volna ilyet, és egy harapásra eltűntette majdnem a felét egy palacsintának. Bizonyára nagyon szeretheti a hasát. Egy darabig mosolyogva néztem, majd én is nekiálltam az evésnek. A banánt kicsit félre pakoltam, azt a végére hagytam egy kis csemegének. Ahogy végre megízleltem, kis híján felnyögtem, annyira ízletes volt. Kénytelen voltam mohóbbra venni a figurát, és gyorsabban kezdtem enni. Niall már így is jócskán beelőzött, mert ő màr a harmadikat pusztította. Kénytelen voltam néha-néha rápillantani. Ajkai körül kis nutella foltok voltak, az orrára került egy pici a tejszínhabból, és csak úgy habzsolta a palacsintákat.
Elégedetten hümmögött, megtörölte a száját, és beleivott a starbucks-os kávéba. Én csak a 3. palacsinta felénél tartottam, de úgy éreztem, hogy mindjárt szétszakad a gyomrom. Hiába, nem vagyok hozzászokva a reggelihez.
-Nem tudod már megenni?-nézett rám, és lenyalta a szája felett keletkezett "kávé bajuszt".
-Az igazat megvallva.....lehet hogy a lépcsőn gurulni fogok. Meg sem bírok mozdulni.
-Biztos nem kell? Mert akkor sem fog kárba veszni. Tudod, itt van még hely neki.-simította meg a hasát.
-Hogy tudsz ennyit enni?-nevettem fel.
-Ez kérlek szépen a napi adagom tizedét sem teszi ki.
-Atyavilág. Tessék, nyugodtan edd meg.-nyújtottam felé a tányérat.-De még most sem tudom megérteni, hogy tudtál magadba tömni 7, mindjárt 8 palacsintát, közel 2 banánt, és majdnem fél liter kávé kávé is van benned.-csóváltam meg a fejemet.
Csak egy halk kucogást hallatott, eldőlt az ágyon, a bal kezével megtámasztotta a fejét, és elkezdett falatozni. Megint.
Nagy nehézségek árán, de sikerült letuszkolnom a maradékot, viszont a banán az már tényleg nem megy. A illatok alapján én cappuchino-t kaptam, méghozzá karamellásat. Jólesően belekortyoltam a kellemesen meleg italba, majd eldőltem az ágyon. Ma nem akarok semmit csinálni, csak feküdni. Olyan jó ez így. Mormogva beletemettem az arcom a párnába, és kinyújtottam a kezeim. Nem kellett attól félnem, hogy Niallt esetleg gyomorszájon találom, mert ez az ágy hatalmas volt. Én meg kicsi. Mint egy törpe.
Tekintete perzselte a hátam, szinte már égetett. Ha a célja az volt, hogy az őrületbe kergessen, akkor a küldetését sikeresnek mondhatja.
-Nem szeretem, ha néznek.-motyogtam a párnába. Fogalmam sincs, hogy értette-e, de ez érdekelt most a legkevésbé. Nem vagyok normális, de arra vágytam, hogy végre megérintsen.
-Nem szeretem, ha valaki a párnába morog.-vágott vissza nevetve.
Lágyan megfogta a derekamat, majd a hátamra fordított. A hajamat kisöpörte az arcomból, és megtámasztotta magát a fejem felett. Éreztem, hogy kezd a fejembe szállni a vér.
-Nem megyünk le?-kérdezte kiskutyus pofival. Kérlek, ne csináld ezt.
-Menj csak, én rendbehozom magam.-simítottam meg az arcát. Kissé borostás volt, ami egy férfias beütést adott kisfiús arcának.
-Oké.-nyomott egy puszit az arcomra.
Ügyetlenkedve lemászott az ágyról, a vállára csapta a földön heverő nadrágját, majd fenekét rázva kivonult a szobából. Megjegyzem, formás hátsó féllel rendelkezik. Najó, jobb lenne, ha lehűteném magam.
Miután elvégeztem a reggeli teendőimet-nem vittem túlzásba-, a tálcákkal a kezembem egyensúlyoztam lefelé a lépcsőn. A nappaliba érkezve borzalmas látvány fogadott. Chipses zakcskók, pár ruhadarab, kajamaradékok, és hasonló dolgok voltak elszórva. Ez tegnap nem nézett ki így. Épp Liam lépdelt felém, ezért vigyorogva kezébe nyomtam a reggelink maradékait. Figyelmen kívül hagyva a szemetet, felfedező útra indultam. Louis és Harry valami borzalmas szappanoperát bámultak a tévé előtt gubbasztva, Zayn a jelek szerint még aludt, Liam a konyhában mosogatott, Niall pedig nekem háttal ücsörgött az étkező asztalnál. Csak azt ne mondja, hogy megint eszik. Halkan mögé osontam, és egy óvatlan pillanatban megcsíptem az oldalát. Igenám, de arra nem számítottam, hogy egy tejszínhabos süti landol az arcomban. Tágra nyílt szemek szedtem ki a szememből az édességet. Niall amint meglátta, hogy én vagyok a "támadója", egyből szalvéta után kapott, és elkezte rólam törölgetni a nasiját.
-Ne haragudj!-esedezett bocsánatért szomorú arcot vágva.
Nem válaszoltam, ugyanúgy meredtem a szemébe, ami sajnálatot tükrözött. Jól esett kicsit húzni az agyát.
-Sajnálom! Azt hittem valamelyik idióta szórakozik.
Az süti már nem volt az arcomon, a "koszos" szalvéta is a szemetesbe került. Még mindig mozdularlanul álltam, a tekintetemet próbálta elkapni, de elfordítottam a fejem.
-Hayley.-ejtette ki halkan a nevem, és az ölelésébe vont.
Pólójába fúrtam az arcom, illata körbelengett, és nem tudtam tovább színészkedni. Nyaka köré fontam a karjaimat, és lábujjhegyre állva egy kis puszit adtam az arcára. Megkönnyebbülten felsóhajtott, majd kibújtam az öleléséből.
-Nem haragszom rád te hülye! Olyan vicces fejet vágtál, mikor megláttad, hogy én vagyok itt.-nevettem fel.
-Ez nem vicces. Komolyan sajnálom!-nézett a szemembe komoly tekintettel.
-Naa....ne durcázz.-böktem meg a mellkasát.
-Nem durcázok.
Liam néha kitekintgetett a konyhából, hogy megbizonyosodjon róla, nem akarjuk szétszedni/megölni egymást.
-Kérlek.-öleltem meg.-Ne haragudj! De olyan vicces volt.-suttogtam a nyakába, és megsimítottam a tarkóját.
Mintha megborzongott volna, de végül meglágyult, és szorosan visszaölelt.
-Ma elmehetnénk a saját házamba. Mit gondolsz?-tolt el magától.
-Van saját házad?-döbbentem le.
-Pár utcával arrébb.
-És mikor szeretnél menni?
-Akár most is, ha gondolod.-mosolyodott el, majd kisimított egy kósza tincset az arcomból.
-Megyek öltözni.-feltem nevetve, és elviharzottam.
A küszöbben sikeresen megbotlottam, és felnyaltam volna a padlót, ha Niall nem kap ijedten a derekam után. Csak fegyelmezően ciccegett, a fejét csóválta, végül csatlakozott Harryékhez.
Miután sikeresen, felértem a lépcsőkön, nagy feltűnést keltve, megiramodtam a folyosón, de hirtelen Zayn vágott ki a szobájából elém, és ha nem tart meg, a földön kötök ki. Jól indul ez a nap.
-Héé, hova ez a sietség?-kérdezte és finoman megölelt.
Elhúzódtam, válaszul csak pirulva vigyorogtam, mint a töklámpás.
-Nocsak, mi ez a felhőtlen öröm? Csak nem sikerül bosszút állnod Jessica-n?-nevetgélt, és gondolom elképzelt egy frappáns akciót.
Amint kiejtette azt a bizonyos nevet, elkomorultam. Teljesen kiment a fejemből. Szerencsére már nincs itt, de Niallel mindenképpen szeretnék erről beszélni.
-Valami rosszat mondtam?-kérdezte ijedten.
-Zayn, nem mondod komolyan, hogy átaludtad az egészet?-nevettem fel kissé eröltetetten.
-Ööö...lemaradtam valamiről?-vakargatta a tarkóját.
-Hát izé...khm... Majdnem lefeküdtek, nekem pedig sikerült rájuk nyitnom...khm...-köhécseltem össze-vissza, és a padlót fixíroztam.
-Most ugye csak viccelsz?-döbbent le-Na azt hiszem ideje lesz megejtenünk egy beszélgetést drága barátunkkal.
-Nyugodj meg Zayn! Nem kell. Tudod még történt 1-2 dolog.-mondtam halkan.
-Mesélj.-fonta össze karjait a mellkasa előtt.
Így történt, hogy az 5 perc készülődésből 45 perc lett. Zayn rendesen kifaggatott, minden részletet tudni akart, amikor pedig elértem a beszélgetésünk szerinte "cuki" részéhez, elvékonyított hangon "óóó"-zni kezdett, és rebegtette a szempilláit. Nagyon vicces volt, mintha átváltott volna tinilány üzemmódba.
Miután láttam, hogy mennyire elszaladt az idő, a programomra hivatkozva gyorsan elköszöntem Zayntől, aki utánam kiabálva sok sikert kivánt.
Átvágtattam a szobámba, kikaptam a kezembe akadó ruhákat, ami egy tegnap újonan kapott szett volt, hamar magamra kapkodtam őket, a hajamat csak egyszer átfésültem, és gyorsan lerobogtam a lépcsőn. Nem igazán szoktam nagy feneket keríteni az ilyen dolgoknak, velem ellentétben más lányok fél óráig is képesek a hajukat fésülgetni, egy óra, mire megállapodnak egy összeállítás melett, és még fél óra, mig kikenik magukat.
-Ne haragudj. Csak valaki nagyon kíváncsi volt.-vágódtam le a kanapéra Niall mellé, és sokat mondóan Zaynre néztem.
-Nem haragszom.-adott mosolyogva egy puszit a fejemre. Mindenki előtt.
-Hé haver!-kiabált fel hirtelen Louis teli szájjal. Nem egészen fél méterre ült Nialltől, mégis ordibál.
Harryvel még mindig nem mozdultak, csupán némi kaja volt előttük az asztalon. Mit lehet ennyit szeretni ezekben a végtelenségig nyújtott, drámákkal megpakolt, nyálas történeteken?
-Louis, előbb nyeld le.-fintorgott.
-Pont te beszélsz.-motyogta, és megajándékozta egy taslival.
A feje előre bukott, én szúrós szemekkel méregettem Louist, mígnem a kezei felemelve megadta magát, és lejjeb csúszott.
-Mit is akartál mondani?-nyögdécselt Niall, és a tarkóját simogatta. Nagyot csattant, biztos fájhatott neki.
-Ja, csak azt, hogy rájöttem, miért rágod a körmöd. Tegnap olvastam az interneten.-darálta. Nem szólaltunk meg, csak pislogva vártuk hogy mire is akar kilyukadni.-Szóval. Azért, mert csecsemő korodban nem elégültél ki....orálisan.-mondta halálosan nyugodtan.
Harry elkezdett fulladozni a chips-től, így én elrohanta vízért, és addig hátba veregetéssel próbáltak segíteni rajta. Nyitogattam a szekrényeket, végre találtam poharakat is. Kikaptam egyet, majd megtöltöttem vízzel. Igyekeztem nem úgy közlekedni, hogy kilötyögjön, mert nem szeretném, ha valaki miattam szenvedne agykárosodást, esetleg törné ki a nyakát. Mire odaértem, szegénynek már vörös volt a feje, hörögve nyúlt a pohárért, és másodpercek alatt eltüntette a tartalmát. A színe lassan kezdett helyreállni, és már nem kapkodta a levegőt sem.
-Louis, komolyan beledöglöm a baromságaidba. Szó szerint! Honnan a francból szedted ezt a határtalan marhaságot?-fördmedt a megszeppent fiúra Harry.
-Egy fan osztotta meg.....-húzta be a nyakát.-Hazza, nagyon megijesztettél.-borult a göndörke nyakába.
Néha megdöbbenek, hogy az emberek között milyen mély barátság alakulhat ki. Ránéztem az ölelkező párosra, és szinte sugározták az egymás iránti szeretetet. Süt róluk, hogy az életüket is képesek lennének feláldozni egymásért. Csak meghatódva pislogtam feléjük, és Niallhez bújtam. Szerencsésnek mondhatják magukat, amiért ilyen nagyszerű barátot tudhatnak maguk mellett.
-Szerintem hagyjuk őket. Menjünk.-suttogott a fülembe, majd halkan elslisszoltunk.
Zaynéknek még odaszúrtunk egy "majd jövünk"-et, akik csak vigyorogva felmutatták a hüvelykujjukat. Szemforgatással, és egy grimasszal reagáltam, majd felvettük a cipőnket, és elhagytuk a házat.
Akkor még nem tudtam, hogy életem legrosszabb, és egyben legszebb óráit fogom megélni.